Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

Előszó (Horler Miklós)

ELŐSZÓ Ezzel a kötettel útjára bocsátjuk a LAPIDARIUM HUNGARICUM címen 1988-ban megindított sorozat második kiadványát, amelyben Magyarország hatvanezernél több építészeti kőtöredékének első csoportja kerül az ismeretlenség homályából napvilágra, és válik az építészettörténet tudomány közkincsévé. Míg az első kötetben közreadott országos helyzetképpel és adattárral az egész kutatási program alapjait kívántuk lerakni, addig a munka jelen kötettel meginduló érdemi részének végső célja az ország valamennyi kőtöredékének egységes rendszerben való hozzáférhetővé tétele. Az első kötet adattára értelelmszerűen a sokfelé szétszóródott anyag jelenlegi tárolóhelyeinek topográfiai rendszerében csoportosította a rájuk vonatkozó információkat, és az emlékenként való eligazodást egy proveniencia-mutatóval kivántuk elősegíteni. A részletes leltározó-feldolgozó munka a továbbiakban már emlékenként gyűjti egybe az egy-egy épülethez tartozó töredékeket, és célja a tudomány számára lehető teljességgel közreadni az egyes töredékesen fennmaradt alkotások teljes anyagát. A leltározáshoz országosan egységes rendszert dolgoztunk ki, amelyet a továbbiakban valamennyi kötetben azonosan érvényesítünk, ezzel megkönnyítve a kutatás számára az anyagban való eligazodást. A korábban, különféle rendszerben készült leltárak információ-anyagát is az új leltári rendszerben dolgozzuk fel, illetve adjuk közre. A LAPIDARIUM HUNGARICUM egységes rendszerében minden töredék új leltári számot kap, amely az egyes építészeti emlékek azonossági számából, valamint a töredékek emlékenkénti sorszámából áll. így végeredményben az ország minden töredéke egyedileg megkülönböztethető leltári számmal fog rendelkezni. Azoknál a nagyobb gyűjteményeknél, ahol az anyag egy részét korábban már leltárba vették, a gyűjteményi leltári szám és az új országos rendszer szerinti LAHU-szám azonosításának megkönnyítésére külön leltári szám-mutatókat fogunk közölni, mint ahogy ezt a jelen kötetben is tettük. Ebben az első kötetben a töredékek egyenkénti leltárán kívül egy olyan speciális leltárat is közlünk, amely a kötet szerzője által kialakított módon az egyes töredékekből összeállítható tipológiai-szerkezeti egységeket is rendszerbe foglalja. Ez a módszer megkönnyíti a nagyszámú töredékben való tájékozódást és azok funkciójának, valamint az építészeti rendszerben betöltött szerepüknek megértését. A töredékek ilyen csoportosítása lényegében már a feldolgozó munka része, ezért ezt a továbbiakban csak olyan esetekben fogjuk tudni megvalósítani, ahol a feltételek azt lehetővé teszik. Minden egyes építészeti emlék leltárához kapcsolódóan egy összefoglaló tanulmányt fogunk közölni, melynek célja a leltárban közreadott töredékanyag első összegezése és bemutatása. (Ez alól csak a csekély számú szórványanyag kivétel, amelynél egy ilyen áttekintésnek nincsenek meg a feltételei.) Ezeknek a tanulmányoknak nem a ma még hiányzó részletes épületmonográfiák pótlása a célja, hanem elsősorban a leltározási munka során felszínre hozható új eredmények összegezése, a töredékek első átfogó rendszerezése és értékelése. A tanulmányok módszerére és tartalmi felépítésére nézve - az