Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

kori és reneszánsz építészetünk képén tátongó fehér foltok kitöltéséhez. Bár az új feltárások évről-évre tovább szaporították a raktárakban elfekvő, feldolgozásra és bemutatásra váró kőanyagok mennyiségét, ugyanakkor a további kőtárak létesítése is megindult és számuk évről-évre gyarapodott. 1960-ban a nagyvázsonyi vár töredékeinek egy része kapott állandó kiállításon helyet Éri István és Sedlmayr János munkája nyomán. Ugyanezen évben a sopronhorpácsi plébániatemplom mellett épült új kőtár-épület Dümmerling Ödön tervei szerint. 1966-ban Koppány Tibor rendezett állandó kőkiállítást a tihanyi apátság épületében a Balatonfelvidék területén összegyűlt anyagból. 1967-ben a kisnánai vár romjainak konzerválása során készült nyitott kőtár-pavillon, mely egyben a palotaszárny romjait is védi. Az Erdei Ferenc (1933-1986) által tervezett megoldás a kőtárak építészeti kérdéseinek tanulmányozására is alkalmat adott. Ugyancsak az ő munkája volt a veszprémi Szt. György kápolna romjai fölé 1960-ban emelt védőépület, melyben kis számú kőanyag is helyet kapott. A hatvanas évek eredményei között kell megemlítenünk a Budapesti Történeti Múzeum 1967-ben megnyitott kőkiállítását a budavári palotában, mely — mint erről már szó volt — az anyagnak csak egy elenyészően kis részét tartalmazza, de a bemutatás korszerű múzeumi módszereire és kultúrájára nézve máig érvényes mintaképül szolgálhat. A rendezés múzeológiai koncepciója Feuerné Tóth Rózsa (1928—1985), az installáció Németh István munkája. A hetvenes években tovább szaporodtak a műemlékekkel kapcsolatos új kőtárak. 1972-ben a siklósi vár boltozatos termeiben Ferenczy Károly rendezett kőkiállítást, ugyanekkor készült a kaposszentjakabi bencés kolostor romjai között a töredékek kis hányadából szabadtéri védőtető alatt bemutató, Zádor Mihály tervei szerint. Ugyancsak 1972-ben nyílt meg egy új múzeumi kőtár Pécsett, a Janus Pannonius múzeumban, ahol Sch.Pusztai Ilona által tervezett új kőtárépületben egyrészt G. Sándor Mária Pécs és környéke reneszánsz leleteinek csoportját mutatta be, míg az épület másik felében a múzeum tanulmányi kőraktára kapott helyet. Műemlékhelyreállítással kapcsolatos anastylosis, kőkiállítás és tanulmányi kőraktár együttes megoldására nyújtott példát a simontornyai vár helyreállítása 1975-ben, Horler Miklós és Mendele Ferenc tervei szerint, ahol a kőtár új, modern romvédő épületbe került. A nyírbátori vár reneszánsz kőtöredékeiből a nyírbátori múzeumban 1976-ban Szalontai Barnabás (1919-1984) rendezett kiállítást az épület boltozatos pincéjében. A budavári kőanyag egy lelet csoportjának részleges bemutatására nyílt lehetőség 1976-ban a budapesti Hilton szálló építése kapcsán, ahol a középkori domonkos kolostor modern eszközökkel rekonstruált kerengőjében Sedlmayr János tervei szerint építészeti töredékek és sírkövek állandó kiállítása valósult meg. Új kezdeményezés volt a soproni Tábornok-ház hátsó szárnyának földszintjén 1978-ban megnyílt barokk kőkiállítás, mely Dávid Ferenc és az OMF kőszobrászrestaurátor csoportja munkájával a város 18.sz.-i kőemlékeinek gazdag gyűjteményét tette hozzáférhetővé. Az újkori építészeti maradványok iránti érdeklődés fokozódásának további bizonyítéka a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának újjárendezett barokk és klasszicista épületszobrászati kiállítása. Az utolsó évtizedben további erőfeszítések történtek múzeumainkban a raktáron lévő kőanyag legalább egy részének hozzáférhetővé tételére. 1979-ben a sárospataki vár pincéjében Osgyányi Vilmos rendezett kiállítást a vár reneszánsz építészeti