Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

Kolozsvárt Pákei Lajos (1853—1921) Kolozsvár akkori főépítésze nevéhez fűződik az épületrészletek mentése, aki a város 16-17.sz.-i építészetének egyedülálló értékű anyagát gyűjtötte össze és örökítette meg rajzaiban. A gyűjtés az 1894-ben lebontott főtéri Wolphard-ház reneszánsz ajtó- és ablakkereteivel kezdődött és végül több száz db-ra emelkedő gyűjteménnyé fejlődött, mely utóbb az 1859-ben megalakult Erdélyi Múzeum birtokába került. A kőtár érdeme, hogy nem csupán fragmentumokat, hanem nagyrészben teljes egész ornamentumokat: ajtó- ablakkereteket, kandallókat stb. tartalmaz, amely így az átlag kőtáraknál lényegesen gazdagabb és teljesebb képet ad az erdélyi későreneszánsz építészetről.

35 A 19.SZ. végétől az első világháborúig az országban többfelé alakultak helyi társulatok és múzeumok, melyek esetenként kőemlékeket is gyűjtöttek ill. mentettek meg. Ezek között az egyik legaktívabb volt az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat, mely az 1894-ben történt megalakulását követő években számos kutatást végzett Némethy Lajos irányításával Esztergom és környéke középkori műemlékei feltárására s ezek során gondot fordított a kőemlékek gyűjtésére, leltározására és bemutatására is. Bár a különböző eredetű kövek egy részének emlék-falba való befalazása Némethy által 1897-ben még naiv és kezdetleges megoldás volt, de méltánylást érdemel később a teljes kőanyag - összesen kb. 150 db. - leltárának publikálása, majd 1900-ban a Főegyházmegyei Könyvtár épületében való kiállítása a többi régészeti lelettel együtt.

36 Ugyanebben a periódusban zajlottak a Műemlékek Országos Bizottsága által kezdeményezett műemlékhelyreállítások és feltárások országszerte, amelyek egy része szintén jelentékeny kőleleteket hozott felszínre. Ilyen volt a Foerk Ernő-féle már említett nagyváradi ásatások mellett az ugyancsak általa végzett második kalocsai feltárás 1907—1912-ben, amikor a székesegyház gótikus periódusának töredékei kerültek elő.

37 Míg a nagyváradiak a püspöki gyűjteményben a helyszínen maradtak, addig a kalocsai leletek a Nemzeti Múzeum kőtárát gazdagították. A helyreállítások közül a gyulafehérvári székesegyház Möller István által vezetett 1907—1918 közötti restaurálása során gyűltek össze értékes kő faragványok, melyekből Möller Majláth püspök hozzájárulásával a csonkatorony első emeleti boltozott szobájában rendezett be kőtárat. A kőanyag két részből áll, részben a helyreállítás során a főhajó D-i falában talált másodlagosan felhasznált 11—

13.sz.-i töredékekből, részben pedig a Möller által kicserélt eredeti faragvány okból. A töredékeket 93 tételben leltározták be, de számuk ennél jóval több, mivel az összetartozó darabokat ugyanazon számmal jelölték.

38 Külön fejezete a kőtöredékek védelmének a Fővárosi Múzeum - később Budapesti Történeti Múzeum - középkori kő emléktárának kialakulása. Az 1887-ben megalapított Fővárosi Múzeum kezdetben csak római és újkori töredékeket gyűjtött, a középkor és reneszánsz anyag hiányzott a múzeum profiljából. Ennek ellenére egyes esetekben középkori emlékeket is igyekeztek megmenteni, mint azt a budavári Nagyboldogasszony templom töredékeinek 1895-ben Kuzsinszky Bálint által történt megszerzése mutatta. Hasonló nagy jelentőségű lelet volt a budai Domonkos templom szentélyének 1902. évi feltárásakor előkerült nagyszámú sírkő és építészeti részlet, melyeket a Műemlékek Országos Bizottsága a munkák befejeztével az akkor felépült Halászbástya É-i tornyában helyezett el.