Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

feladat horderejét és az építészettörténet, művészettörténet, műemlékvédelem, régészet és múzeológia egyetemes tudományos felelősségét az értékek megmentése, számbavétele és feldolgozása terén. VISSZATEKINTÉS A magyarországi kőtöredékek mai helyzetképének összeállítása során számos olyan adat is összegyűlt, amelyek értékes adalékokat szolgáltattak a kérdésnek esetleges későbbi tudománytörténeti feldolgozásához. Anélkül, hogy erre itt kísérletet akarnánk tenni, megpróbáltuk ezeket összefoglalni, kiegészítve néhány olyan adattal, amelyek az anyagban nem szerepelnek. Annál is inkább érdemesnek látszott ezt az áttekintést elvégezni, mert az építészeti töredékek iránti érdeklődés, azok tudományos jelentőségének felismerése, az összegyűjtésükre és megőrzésükre irányuló törekvések, végül az építészettörténet és a műemlékhelyreállítás területén való felhasználásuk hosszabb történeti folyamat során bontakozott ki és mai helyzetük sok tekintetben összefügg ezzel. Az elmúlt korok építészetének töredékei iránti érdeklődés kezdete hazánkban is, mint általában Európában, a reneszánsz korára vezethető vissza. Innét ered az a körülmény is, hogy az érdeklődés jó ideig elsősorban az antikvitásra összpontosul, abból is egyrészt a feliratos kőemlékekre, másrészt a szobrászati díszítés elemeire. A romok kőanyaga egyébként csupán mint építőanyag bírt értékkel. így volt ez magában Rómában éppúgy, mint Mátyás király birodalmában.

3 Pietro Ransano (1428—1492) nápolyi követ, püspök, már Epitoma rerum Hungararum c. művében felhívta Mátyás király figyelmét Savaria maradványaira. Egyes források szerint maga Mátyás volt az, aki összegyűjtötte és befalaztatta Savaria antik kőtöredékeit a szombathelyi vár falába, melyek a 18.sz. végéig ott voltak.

4 Egykorú leírásokból tudjuk, hogy Mátyás palotájában is állottak római kőemlékek.

5 Ugyanakkor — mint láttuk — Mátyás 1483-ban egy az óbudai prépostság területén álló középkori templomrom anyagának felhasználására kért engedélyt a pápától, Fehéregyháza helyreállításához. A pannóniai római feliratos kőtöredékek kutatásának úttörője volt Megyericsei János (1470—1517) humanista, aki a 15.sz. utolsó évtizedétől kezdve gyűjtötte a római feliratokat s a vatikáni könyvtárba került gyűjteményét később Mommsen adta ki. Munkája alapján a dáciai epigráfia megalapozójaként tisztelik.

6 Pannónia feliratos kőemlékei iránt a 16—18.sz. folyamán többnyire csak az idegenek érdeklődtek, s a kövek egy része a 18.sz. elején Bécsbe vándorolt az udvari gyűjteményekbe. Először Marsigli, majd Bél Mátyás közöltek rajzokat is a fontosabb római kövekről. A Bél Mátyás (1684-1749) munkássága nyomán kibontakozó hazai felvilágosodás-kori történettudomány a Ratio Educationis előírására 1777-ben segédtudományokkal bővült, s ennek során a pesti Egyetemen éremtani és régészeti tanszék alakult, Schönwisner István (1738—1818) a bécsi Theresianum volt jezsuita prefektusa vezetésével. Schönwisner nevéhez fűződik a hazai római régészet tudományos művelésének kezdete, aki előbb az óbudai katonai nagyfürdő első részletének feltárása-