Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)
Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE
val, majd Savaria római történetének és kőemlékeinek feldolgozásával szerzett maradandó érdemeket. Az utóbbival függ össze az első tudományos igényű hazai kőtár létrehozása Szombathelyen. Szily János (1735—1799) szombathelyi püspök ugyanazokban az években tanult Rómában, a Collegium Germanicum Hungaricumban, amikor Winckelmann is ott tartózkodott. A római évek nagy hatással voltak ízlésének és érdeklődési körének fejlődésére. 1777-ben Szombathely püspökévé szentelték és 1778-83 között, a régi vár és várkastély lebontása után, Hefele Menyhért tervei szerint új palotát épített magának. A bontás és a földmunkák során összegyűlt római kőtöredékeket a palota udvarán létesített lapidáriumban helyezte el, majd a palota földszinti sala terrenajának falait 1784-ben Dorffmaisterrel kifesttette, a falakra római környezetben a jelentősebb savariai kőemlékeket is felfestetve. (Az ötlethez hozzájárulhatott a bécsi Hofbibliothek III. Károly idejében 1767-ben elkészült lépcsőháza és előcsarnoka is, amelynek falait Apulumból származó befalazott kőemlékek díszítik). 8 Szily püspök kérte fel Schönwisner Istvánt Szombathely történetének megírására és az antik kőanyag feldolgozására. Schönwisner 1791-ben megjelent könyvében 21 táblán publikálta a legértékesebb kövek rajzait. 9 Szily kőtára halála után is megmaradt, 1866-ban Theodor Mommsen is meglátogatta és tanulmányozta, majd 1908ban az új múzeum régiségtárába került át. A régészeti érdeklődés másik figyelemre méltó megnyilvánulása a 18. században az esztergomi Szt. Adalbert bazilika romjainak lebontásával kapcsolatos. Barkóczy Ferenc (1710—1765), az ugyancsak Rómában tanult esztergomi érsek volt az, aki az érsekségnek régi székhelyére való visszaköltözését kezdeményezte és új székesegyház építését határozta el. A középkori templom romjainak lebontásával kapcsolatosan megbízta Széless György káplánt, hogy a bontás során mindenről vezessen részletes naplót és az előkerült jelentős leleteket jegyezze fel. Széles 1763—64 között vezetett és 1765-ben átadott naplója az első régészeti feltárási napló, de hasonlóképpen jelentéseket készített Ferdinand Rössel, a bontást irányító építőmester is. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy a székesegyház számos középkori síremléke és építészeti töredéke megmenekült a pusztulástól és napjainkig fennmaradt. 10 Az esztergomi Szt. Adalbert székesegyház megmaradt töredékeinek rajzait 1827-ben Johann Nepomuk Máthes, a prímási javak kezelője és az építkezések felügyelője publikálta a régi esztergomi várról és a székesegyházról írott könyvében. 11 Ugyanakkor Rudnay Sándor (1819-1831) primas a megmentett síremlékeket és a Bakócz kápolna bejárati architektúrájának megmaradt töredékeit az új székesegyház altemplomában kiállítás-szerűén elhelyeztette. Ezeknek az intézkedéseknek a jelentősége főleg abban van, hogy itt találkozunk először a magyar középkor és reneszánsz töredékei iránti érdeklődéssel és azok tudatos értékelésével. Ennek magyarázata va? lószínűleg nem egyszerűen az angol „gótikus újjáéledés" nyomán Európa-szerte elterjedő újrafelfedezése a gótikának és a keresztény középkornak, hanem belejátszik a török hódoltság által elpusztított ősi állami és egyházkormányzati központ kontinuitásának kifejezésére irányuló törekvés is. Hogy a fő mozgatóerő elsősorban nem a középkori építészeti formák újraértékelése, hanem inkább a középkori érsekek síremlékeinek átmentése, azt azóta a feltöltésekből előkerült nagyszámú értékes építészeti töredék is bizonyítja, amelyeket minden megfontolás nélkül a törmelékbe hánytak.
