Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

1291-ben ácsmesterekkel kötött szerződése

12 említ sekrestyét, azonban nehéz bizonyosan a főszentély mellett álló épületrészre vonatkoztatni a szöveget. A szászok 1308-as betörését követő per irataiban

13 szintén szerepel sekrestye, egy 1407-ből való oklevél

14 pedig a szászok által a sekrestyéből elrabolt iratokról emlékezik meg. Ezek esetében már valószínű, hogy a főszentély mellett álló építményről van szó, hiszen értékek tárolására a mellékhajóval egy teret képező épületrész egyáltalán nem alkalmas. Fallal való elválasztása, ahogyan azt Entz Géza a tatárok 1658-as pusztítását leíró Szalárdi János krónikájából

15 kiolvasta, nem valószínű, hiszen a 20. század elején végzett ásatások során a szóban forgó helyen nem kerültek elő alapfalak.

16 Sokkal valószínűbb, hogy Szalárdi is a főszentély mellett álló építményről írt, ahogyan a káptalan is, 1604-ben keltezett kérésében, amelyben a (déli?) toronyaljban és a sekrestyében tartott oklevelek megóvására hívja fel az erdélyi rendeket. Az apszissisak mellett előkerült maradványok az első sekrestyeépület megnagyobbításáról adnak hírt. Az itt induló átlós borda egyértelműen a délnyugati átlós támpillér által jelzett sarokfelé mutat. A kicsinek bizonyult sekrestyét tehát megtoldották nyugat felé, beépítve a déli mellékapszisig maradó kis zugot, valamint megmagasították, emeletessé változtatták. A katolikus püspökség visszatérését előkészítő Antalfi János kanonok 1714-ben így ír: „a Várból vagyon bé az ajtó az Ecclesiába melyen az fejedelmek lejártak grádicson a templomba, régen a Püspök a Praepostság continue azon túl az Ecclesia háta mellet a sanctuarium felől."

17 Az a bejárat, amelyikhez lépcső 4. kép. Másodlagosan befalazott bordatöredék a sekrestyefalban