Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

tartozik, minden kétséget kizáróan a déli mellékhajó nyugati boltszakaszában álló Várday-lépcsőhöz tartozó, jelenleg elfalazott, a mellékhajófal építésével egyidős nyílás. Ezen a helyen egy emeleti átjáró kötötte össze a palotát és a székesegyházat,

18 ennek szerkezeti maradványai 1999-ben a püspöki palota falában is előkerültek. A Várday-lépcső 16. századi megújítása az ezen a helyen már a középkorban is létező lépcsőnek. Az említett, szentély felőli bejárat pedig talán nem a fejedelmi kapu, nem is az ún. régi sekrestye kapuja, hanem a sekrestyébe, azon keresztül a főszentélybe nyíló ajtó. A 18. századi falak sok másodlagosan beépített faragott követ tartalmaznak. Ezek között több egyszer hornyolt profilú bordatöredék is van (4.kép), amelyek bordatövének szélessége pontosan egyezik az apszissisak mellett előkerült bordáéval.

19 Ennek alapján a sekrestye átépítését a 14-15. századra tehetjük. Giovanni Morando Visconti tehát valószínűleg a középkori, legalább egy alkalommal átalakított sekrestyét örökítette meg. A 18. századi sekrestye datálásával kapcsolatban néhány kérdés még tisztázásra szorul. A főszentély falait borító köpenyfal építéséről kitűnő adatokat közöl Entz Géza, ennek keltezése nem kérdéses, 1753 és 1757 között zajlott. Jól megfigyelhető, hogy a mai sekrestyefalak mindenhol a köpenyfalhoz csatlakoznak, tehát szükségszerűen későbbiek azoknál. Az 1826-os leltárban szereplő 1728-as keltezés

20 tehát nem vonatkozhat a ma álló sekrestye építésére. A sekrestye földszintjén, a főszentélybe vezető ajtó két oldalán lábazati párkányt találunk. A párkányprofil hasonlít a főszentély 18. század közepén készült köpenyfalán alkalmazott tagozatéra, szintje nagyjából azzal egyezik.

21 A sekrestyetérbe vágó főszentély-támpilléren azonban nincs meg a lábazati párkány. A sekrestyeajtó fülkéjének pálcatagos keretezése hasonló a támpillérek sarkán kialakított tagozathoz. Mivel a 18. századi mesterek a középkori tagozatokat másolták,

22 a datálás pusztán formai alapon nem dönthető el teljes bizonyossággal. A sekrestye felett és padlásterében a főszentély külső falát a 18. századi köpenyfal takarja, a támpillér felső részét bizonyosan újjáépítették a megerősítés során. A sekrestye belső tereiben nem volt lehetőségem módszeres falkutatást végezni. Annyi azonban kutatás nélkül is megállapítható, hogy az emeleti térbe ékelődő támpillér nincsen köpenyezve. A sekrestye nyíláskereteinek vizsgálata tovább árnyalja a képet. A főszentély felől timpanonos, pilaszterpárral tagolt kőkeretbe foglalták a sekrestyeajtót. (5. kép) A kőkeret feltűnően jó minőségű faragvány. A pilaszterek kannelúrázott törzse felfelé szélesedik, szabályosan alakított háromrészes párkányt és timpanont hordoz. Részletei élesen faragottak, jó formaérzékről tanúskodnak.