Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

tartozik, minden kétséget kizáróan a déli mellékhajó nyugati boltszakaszában álló Várday-lépcsőhöz tartozó, jelenleg elfalazott, a mellékhajófal építésével egyidős nyílás. Ezen a helyen egy emeleti átjáró kötötte össze a palotát és a székesegyházat, 18 ennek szerkezeti maradványai 1999-ben a püspöki palota falában is előkerültek. A Várday-lépcső 16. századi megújítása az ezen a hely­en már a középkorban is létező lépcsőnek. Az említett, szentély felőli bejárat pedig talán nem a fejedelmi kapu, nem is az ún. régi sekrestye kapuja, hanem a sekrestyébe, azon keresztül a főszentélybe nyíló ajtó. A 18. századi falak sok másodlagosan beépített faragott követ tartalmaznak. Ezek között több egy­szer hornyolt profilú bordatöredék is van (4.kép), amelyek bordatövének szé­lessége pontosan egyezik az apszissisak mellett előkerült bordáéval. 19 Ennek alapján a sekrestye átépítését a 14-15. századra tehetjük. Giovanni Morando Visconti tehát valószínűleg a középkori, legalább egy alkalommal átalakított sekrestyét örökítette meg. A 18. századi sekrestye datálásával kapcsolatban néhány kérdés még tisz­tázásra szorul. A főszentély falait borító köpenyfal építéséről kitűnő adatokat közöl Entz Géza, ennek keltezése nem kérdéses, 1753 és 1757 között zajlott. Jól megfigyelhető, hogy a mai sekrestyefalak mindenhol a köpenyfalhoz csatla­koznak, tehát szükségszerűen későbbiek azoknál. Az 1826-os leltárban szerep­lő 1728-as keltezés 20 tehát nem vonatkozhat a ma álló sekrestye építésére. A sekrestye földszintjén, a főszentélybe vezető ajtó két oldalán lábazati párkányt találunk. A párkányprofil hasonlít a főszentély 18. század közepén készült köpenyfalán alkalmazott tagozatéra, szintje nagyjából azzal egyezik. 21 A sekrestyetérbe vágó főszentély-támpilléren azonban nincs meg a lábazati párkány. A sekrestyeajtó fülkéjének pálcatagos keretezése hasonló a támpillé­rek sarkán kialakított tagozathoz. Mivel a 18. századi mesterek a középkori ta­gozatokat másolták, 22 a datálás pusztán formai alapon nem dönthető el teljes bizonyossággal. A sekrestye felett és padlásterében a főszentély külső falát a 18. századi köpenyfal takarja, a támpillér felső részét bizonyosan újjáépítették a megerősítés során. A sekrestye belső tereiben nem volt lehetőségem módsze­res falkutatást végezni. Annyi azonban kutatás nélkül is megállapítható, hogy az emeleti térbe ékelődő támpillér nincsen köpenyezve. A sekrestye nyíláskereteinek vizsgálata tovább árnyalja a képet. A főszen­tély felől timpanonos, pilaszterpárral tagolt kőkeretbe foglalták a sekrestyeaj­tót. (5. kép) A kőkeret feltűnően jó minőségű faragvány. A pilaszterek kannelú­rázott törzse felfelé szélesedik, szabályosan alakított háromrészes párkányt és timpanont hordoz. Részletei élesen faragottak, jó formaérzékről tanúskodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom