Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Kovács Klára: Adalékok a balatonfüredi angolkert történetéhez

3. kép. Packh János terve a fürdőtelep bővítésére, 1834 a Vallásalap idején a területnek jól átgondolt, az apró részletekre is kiterjedő rendezését kívánták elvégezni. 1802-ben azonban visszaállították a bencés rendet, így a központi források után ismét elsősorban az apátság uradalmi bevételeiből kellett a fejlesztéseket finanszírozni. Nem ismeretes, hogy az újonnan birtokba került apátság mennyiben vette át, vagy átvette-e egyáltalán a Vallásalap idején kialakított koncepciókat. Azt a tényt nyilván ők is belátták, hogy az igényesebb fürdővendégek számára egy ilyen pihenőkert nehezen nélkülözhető. A következő ábrázolás 36 évvel későbbi. Packh János 1834-1835-ben készítette el a Gyógyteret övező épületek bővítésére és újjáépítésére vonatkozó terveit. (3. kép) A terv az egyes épületek történetéhez is fontos adatokat tartalmaz.

13 Ezeken is a már hagyományos liget övezi a kutat, de az egész térség a Balaton felé már befásított. Időközben eltűnt a sétatérnek északra, az angolkert felé eső, fákkal félkörös lezárása, de a sétatér kialakítása azonos maradt. Packh rajza az angolkert déli részét mutatja, jól kivehetőek a sétautak, melyek nyomvonalai bizonyos egyezést mutatnak a majd fél évszázaddal korábbi tervekével, elképzelhető tehát, hogy azoknak a terveknek a sétautakat illető része valamelyest megvalósult. Az erdőt egy széles úttal vágja ketté, hogy összekösse a füredi és az arácsi országutat.