Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Koppány Tibor: A kismartoni uradalom szentmargitai kőfaragói a Dunántúl18-19. századi építkezésein

voltak láthatók.

25 A Várpalotán az 1730-1740-es években felállított valamennyi köztéri szobor feltételezhetően a veszprémi Szentháromság-emléket készítő Thomas Walch alkotása lehetett. A temetőkápolna Johann Michael Walch által 1755-ben kőből faragott oltára eredeti helyén ma is áll. (3. kép) A kápolnát 1738-1739-ben építtette Zichy III. János özvegye, Talheim Anna Mária és Zichy II. Imre özvegye, Erdődy Teréz, a Boldogságos Szűz tiszteletére.

26 A helyi hagyomány szerint az oltár készítője Nader (Natter) József volt, ő azonban a század második felében, az 1770-1780-as években működött.

27 A várpalotai Zichy-uradalom 1736-os évektől kimutat3. kép. Várpalota, a temetőkápolna oltára, 1989 ható két kőfaragója a 17. század óta ismert szentmargitai kőfaragó családok közül került ki. A Walch famíliának eddig mintegy tizenöt tagja ismert, többnyire az ország nyugati részéből, az azonban csak feltételezhető, hogy azonos családból származtak. Az európai művészettörténeti irodalom rajtuk kívül legalább kétszer annyi Walch nevű művészt és mestert tart számon. Valamennyi délnémet területen működött, többnyire festők, rézmetszők, ötvösök és stukkátorok voltak.

28 A Szentmargitán működött Walch családbeliek éppen úgy ismeretlen eredetűek, mint ahogyan az sem ismert, hogy a kismartoni Esterházy-domíniumhoz tartozó Szentmargita vagy legújabb kori magyar nevén Szentmargitbánya (St. Margarethen in Burgenland, Ausztria) kőfaragói miként jutottak el a 18. század elején, illetve első felében Székesfehérvárra és Várpalotára. A hozzájuk közelebbi vidéken önálló céhük