Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Valter Ilona: A zalalövői-zalamindszenti r. k. templom barokk oltára

pontjává tette. Ezzel új korszak kezdődött Zalalövő történetében.

7 A lövői erősségről Perneszy Andrásnak Ernő főherceghez 1576-ban írt leveléből értesülünk először. A vár 10 főnyi őrséglétszámmal az 1582. évi végvárösszeírásban bukkan fel. Ettől az időtől tarthatjuk a török elleni királyi végvárrendszer szerves részének.

8 Kanizsa várának 1600-ban történt török kézbejutása után a Zala megyei várrendszert ujjá kellett szervezni. Ekkor a Körmend-Sárvár központú rábai várláncolat előretolt bástyája lett a Zala folyó vonala, amely a Kanizsa várában állomásozó oszmán hadak előtt az első természetes akadályt, azaz a védővonalat képezte. A hidak védelmét bízták az ilyen kis őrhelyekre, valamint a híradást a törökök mozgásáról. A váracska kapitányai a Perneszy család tagjai voltak, az utolsó köztük Perneszy Ferenc, aki 1684-ben, a törökök elleni felszabadító háború idején halt meg, és ezzel véget ért a Perneszy család földbirtokos kapitányainak sora Zalalövőn. Utóda, a leányágon öröklő Csapody István lett a lövői vár utolsó kapitánya. A vár már 1678-ban olyan rossz állapotban volt, hogy a Perneszy család tagjai nem osztották fel egymás között. A visszafoglaló háború (1683-1699) után megkezdődött a magyarországi várak lerombolása és a katonaság szélnek eresztése. 1702-ben a Kanizsával szembeni végvárak közül jó néhányat felrobbantottak I. Lipót császár és magyar király parancsára. Lövőről a 18. század elején csak annyit olvashatunk, hogy romos, tehát használaton kívüli volt. Mivel apró végvár volt, nem robbantották fel, hanem magára hagyva adták át az enyészetnek.

9 A török idők utáni birtokviszonyok Kanizsa 1690-ben történt visszafoglalása új korszakot nyitott meg a végvárrá lett Zalalövő és a környező települések életében. Az 1690. évi úrbéri összeírásból képet nyerhetünk a török utáni állapotokról. E forrás a vidék településhálózatának nagymérvű pusztulását rögzítette. Lövő környékén, a Zala folyón túl 14 „műveletlen hagyott", azaz pusztává lett faluról szól az összeírás. Lövő oppidumban eltérő úrbéres népességgel rendelkező ötjobbágyos földesurat regisztráltak, a szomszédos Mindszenten kilenc 1/4 telkes jobbágyot, négy zsellért és két puszta telket írtak össze.

10 Az 1697. évi összeírás szerint Zalalövőn négy 1/4 telkes jobbágy család lakott. A település valójában egy palánkkal körbevett mezőváros volt, melyben egy kastély állott. Jelentős részben ekkor is huszárok és hajdúk lakták. Zalamindszent sokkal inkább mutatta polgári település képét. Ott három