Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Simon Zoltán: Egy lépés előre: újabb középkori részletek a sajókazai református templomon

rabiátus természetű) özvegyét, Katalint és „fiait" (valójában nem az ő fiai voltak!) Györgyöt és Lászlót, hogy egy kazai frátert megvertek és egy keresztet elvettek.

36 1512-ben Borsod megye azzal a kéréssel fordul az ágostonrendi remeték tartományfőnökéhez, hog)' utasítsa tisztességes és békés életre István kazai perjelt, vagy állítson mást a helyére.

37 A kolostor valószínűleg még a 16. században elpusztult,

38 ma már helye sem ismert. A hagyomány szerint a Sajó partján állott. A település birtokosai közül a középkor folyamán néhány család (Jolsvai, Kazai Kakas) kihalt, birtokrészeiket azonban a helyben lévő rokon családok szerezték meg. Semmi jel nem mutat arra, hogy 1526 előtt idegen család is részt szerzett volna Kazán (leszámítva az esetenkénti zálogba adásokat és a Bekény család hamvába holt próbálkozását a 15. század végén). Itt kell kitérnünk a Joó Tibor által elemzett vörös márvány tabernákulumra. A faragványról kizárható, hogy 1526 után keletkezett volna, ebben az esetben viszont a talapzatán látható címer nehezíti meg a tárgy Sajókazához való kapcsolását. (A Rátót nemzetségből származó valamennyi család címerében szerepel valamilyen formában a Rátót nem ősi címerképe: a hárslevél.

3

'

1 A szóban forgó címerben viszont ilyen nincs, a címeralak koronából kiemelkedő szarvas.) A kő bizonyosan nem a mai református templomban került elő, így még az is feltehető, hogy máshonnan hozták a településre, akár építőanyagként is. Ha mégis fenntartjuk, hogy a tabernákulum valamelyik kazai templomot díszítette is, még mindig fennáll az eshetősége annak, hogy az ágostonos kolostorból származik. A plébániatemplom bizonyára legalább az egyik, Kazán birtokos család (legvalószínűbb, hogy a templom említéseivel kapcsolatban legtöbbször felbukkanó Putnokiak) temetkezőhelyeként is szolgált. Ha a kőíáragvány mégis innen származna (amit csak egy belső falkutatás igazolhat, vagy cáfolhat), nyomós oknak kellett lennie, hog)' egy idegen címerrel díszített tabernákulumot építsenek a templomba. Nyilvánvaló, hogy a címer azonosítása fontos feladat, de siker esetén is elfogadható indokot kell találni arra: hogyan kerülhetett ez a faragvány a kazai plébániatemplomba? Joó Tibor természetesen számba is veszi az azonosítás lehetőségeit. Megállapítja, hogy a címer némi eltéréssel ugyan, de a Tomori család címerével mutatja a legnagyobb hasonlóságot. Elismerve, hogy másnak is ez volt a véleménye, mégis - bonyolult művészettörténeti érvrendszerrel indokolva - Bakócz Tamás (aki 1492 és 1497 között egri püspök volt) címerével azonosítja,"

1 holott a Bakócz-címer nyilvánvalóan jobban elüt a tabernákulumon láthatótól, mint a Tomori. E sorok írója - ismételten hangsúlyozva, hog)' a kérdést csak a belső falfelületek kutatása döntheti el - mégis a Tomori család címerének tartja a kérdéses darabot. Annak ellenére, hog)' a Tomori család valóban nem birtokolt Sajókazán, eg)' elgondolkodtató adat azért akad, mely ezt a véleményt erősíti. Közismert tény, hogy Tomori Pál 1520-ban azért állt ferences szerzetesnek, mert ifjúkorában két menyasszonya is elhunyt az esküvő előtt. Nos, az első menyasszony egy ismeretlen keresztnevű Putnoki-lány volt,

11 akit talán éppen Kazán, a plébániatemplomban temettek el. Menyasszonya emlékére Tomori készíttethetett tabernákulumot a sajókazai templom talán éppen épülőfélben levő új szentélyébe, s ebben az esetben a címer ellen sem lehetett a családnak kifogása. Mindent összevetve a középkor folyamán Kazát birtokló családok tagjai - előkelő származásuk ellenére - nem tartoztak az országos politikát igazán meghatározó személyek közé. Különösen igaz ez a középkor végének viszonyai között. Ennek megfelelően a mezőváros fejlődése a 15. század végén már némileg lelassult. A település fontos hely maradt, de a középkor végén a régióban már Miskolc, Szentpéter és Muhi jelentősége is felülmúlta,

1- 1526 után pedig gyors és látványos viszszaesés következett be. Bár a település újkori története még nem kellően feldolgozott, a tendenciák jól kirajzolódnak. 1526-ban a török portyázok már végigpusztí-