Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Clevené Harrach Erzsébet: Újszerű segédlet a műemlékvédelmi munkában

Újszerű segédlet a műemlékvédelmi munkában Beszámoló egy kísérletről CLEVENÉ HARRACH ERZSÉBET A magyar műemlékvédelem önálló szervezete 1957 óta az Országos Műemléki Felügyelőség volt. A megalapítás idején egy teljesen új szervezet alakult ki. Ebben az áttekinthető szervezeti formában a tudományos, a tervezési és a kivitelezői munka állt a középpontban. Az igazgatási munka is beindult ugyan, de nagyon csekély létszámmal. Egy-egy előadó - akkor így hívták a területi referenseket - felügyelete alá két, három megye is tartozott, s így a nagyszámú védett épület felügyeletét nehezen látták el. A további gond a rossz közlekedés volt. A hivatalnak először csak egy, majd két gépkocsija volt, s ezeket a hivatalvezetés használta. A felügyeleti munka területi partnerei az első fokú építési hatósági jogkörrel felruházott járási műszaki osztályok voltak. Az elmondottak szerint az OMF területi előadói nem az egyes községekkel, hanem a járásokkal álltak kapcsolatban az építési engedélyezések során. A második világháborút követően, a tanácsrendszer kialakulása után az építésügy, - így a településfejlesztés is - ennek az apparátusnak centralizált feladata volt. Az építésügy, valamint a területfejlesztés felettes hatóságai nem oszlottak meg, hiszen az építés-igazgatás, a településfejlesztés, a várostervezés, városrendezés és a műemlékvédelem egy azon minisztérium alá tartozott. A hatósági szervezet úgy alakult ki, hogy elvileg biztosítva volt a szakszerű és közel azonos szempontú területfejlesztési munka. Az 1970-es évek közepén, a járások megszüntetésével a közigazgatás decentralizálná vált. Nehézkes lett a közvetlen kapcsolat a területi műemlékvédelem és a több száz községi építési hatóság között mivel számos szakhatósági, így az építési hatósági jogkör is a kisebb településekhez került. A településfejlesztéshez, az építési ügyek szakszerű intézéséhez szükséges megfelelő képesítésű személyi állomány ugyanakkor nem állt rendelkezésre és még ma sincs biztosítva minden településen. A rendszerváltás után, 1991-ben, a helyzet tovább romlott, mert három minisztériumra bomlott szét az addig egységes építésügyi irányítás. A történeti áttekintésben itt egy kis kitérőt kell tennem. Nevezetesen szólni kell a műemlék ügyet a társadalom oldaláról is támogató személyekről és közösségekről, mai szóval civil szerveződésekről. Ezek - az akkori elnevezés szerint -, a Műemléki Albizottságok voltak. Vas megyében a hatvanas években egy ún. Figyelő szolgálat is segítette a terepmunkát, mint a felügyelet meghosszabbított karja. Annak ellenére, hogy a kapcsolatrendszer szűk területét fogták át, a működés több-kevesebb sikerrel áttekinthető volt, azonban ez a társadalmi, segítő szervezet is eltűnt. A járások megszüntetésével az építési hatósági jogkör községi szintre ruházódott át. A helyzet az 1991 után kialakult önkormányzati rendszer megteremtésével sem javult, sőt napjainkra egészen végzetessé vált. Az apparátus állandó cseréje során feledésbe mennek még azok a javaslatok, tervek is, amelyeket egykor komolyan készítettek elő. Az ország településeinek