Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

A rendszerváltás óta, az elmúlt évtizedben sürgetőbb feladatai voltak mind a magyar államnak, mind az egyháznak. így a millennium évében, 2000-ben indultak meg érdemben az épület magyar kápolnájának restaurálását előkészítő munkák. A Szentszék, s ezt ki kell emelnünk, a magyar hercegprímást 1963-ban a római Santo Stefano Rotondo titulusának viselésével tisztelte meg. Ezt a rangot haláláig viselte. 1971-ben, Rómába látogatásakor a templomba misét mondhatott. A Santo Stefano Rotondo restaurálásának előkészítése számtalan egyeztetést igényel, annyiféle intézmény érdekelt a Rotondo esetében. Az olasz állam megalakulása óta valamennyi - a Vatikán falán kívüli - templom tulajdonosa az olasz állam. A Rotondo a Szentszék felügyeletével és anyagi támogatásával működik. Talán a legilletékesebb Hugo Brandenburg szerint: „Az ókeresztény régészet és építészettörténet kutatásainak együttműködéséből - amit egyébként a Münsteri Egyetem patronál és támogat -, valamint az olasz műemléki hatóságokkal évről évre bővülő és mind szorosabbá váló kapcsolat révén, elkészülhetett az épületmaradványok alapos felmérése és az egymást követő hosszú évszázadok használatát tükröző régészeti metszetrajzok készítése, valamint az évezrednyi időszakból származó leletek, illetve emlékanyag dokumentálása. Természetesen ez nem gyors és egyszerű feladat, hiszen az egykori templom centrális épületmagját jelenleg is használja vallási célra tulajdonosa, a Pontificium Collegum Germanicum et Hungaricum, ugyanakkor a templomhoz kapcsolódó kolostorban apácarend működik. (Mindkét esetben a kutatásnak a legteljesebb mértékben tekintettel és figyelemmel kell lennie a tulajdonos, illetve a használók érdekeire és kívánalmaira.)" Az értékes felfedezések együttes munkájában az ásatásokat E. Lissi-Caronna archeológusnő irányította, az építészettörténeti kutatásokat H. Brandenburg professzor vezeti. Amikor most a magyarok is bekapcsolódnak a Szent István-kápolna helyreállításába, „haszonnal" megöröklik az 1958 óta tartó régészeti feltárások eredményeit, s reméljük haszonnal fogják gyümölcsöztetni s tovább adni azokat. (A 3., 4., 5., 6., 7., 8. képet készítette: Szelényi Károly Magyar Képek Kft.) Die Kirche Santo Stefano Rotondo in Rom und die Ungarn Agnes H. Vladár Die Kommission für Römische Geschichte der Ungarischen Akademie der Wissenschaften veröffentlichte 1944 das Buch „A római Santo Stefano Rotondo a magyarok nemzeti temploma" (Die römische Santo Stefano Rotondo, die Nationalkirche der Ungarn) aus der Feder von László Gerő, die Studie fasst die Forschungen des Architektenprofessors zum Thema zusammen. Auf den Ursprung des Gebäudes betreffend hielt sich damals auch noch die Auffassung, es stamme aus der Antike, man sah in ihm das Macellum Magnum aus der NeroZeit, das später zur Kirche umgestaltet wurde. Die Santo Stefano Rotondo weihte Papst Simplicius (468-483) ein. Seine Nachfolger schmückten die Kirche so weiter, dass sie zu einem der am meisten verzierten Gotteshäuser Roms zählte, der Wichtigkeit nach stand die Rotunde unter den mehreren hundert Kirchen der Stadt - in der offiziellen Reihenfolge - an sechster Stelle. Die Renovierungsarbeiten unter Innozenz II. (1130-1143) brachten im Inneren und Äußeren der Kirche große Veränderungen mit sich, die heutige Form erhielt die Santo Stefano