Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

szítésétől színben és formában egyaránt elütő keretek nem tartoztak a Pietro Camporese által kialakított belső térhez, később kerültek ide. Azt, hogy a mögöttük lévő falfelület dekorációja eredetileg milyen volt, csak szakszerű kutatás alapján lehetne és kellene megállapítani, éppen úgy, mint a boltozat közepén lévő ábrázolást, melyet a Szent István királyt megnevező felirat vesz körül. A keretek alsó része által félig takartan két felszentelési kereszt látszik a falon szimmetrikus helyzetben, melyek ugyancsak korábban készülhettek, a ma üres keretek fölerősítése előtt. A háború előtti időszakban, amint Gerő László könyvének egyik fényképén látszik, az oltár mögött három kép volt, melyek Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázolták, a bal oldali első falmezőt pedig egy nagy festmény - táblakép foglalta el. Szóbeli közlés szerint ezek 1955 körül kerültek ki a kápolnából, hollétüket nem ismerjük. Egy időben Mindszenty József bíboros hercegprímás képét is elhelyezték itt, ez a kép jelenleg a templom sekrestyéjében van. A Szent István király kápolna mai állapotát a szép felvételek nem tükrözik teljes mértékben, hála a finom színeknek, és főként a párkány fölötti díszítés rajzának. Szerencsés megvilágításának tulajdonítható, hogy még így lepusztult állapotában is impozáns látvány, akár az oszlopos körüljáró felől szemléljük, akár távolabbról, a Santo Stefano Rotondo középteréből. A kápolna belsejében nem volt veszélytelen a járás, a fölbontott padló és a régészeti feltárás nyomai miatt, mely befejezésre vár. A kutatószelvényben korábbi fal- és burkolatfelület látszik: adalékok a templom történetéhez. A 18. századi falfestés pereg, az oltár mögötti alsó sávon már nem látszik semmi. Az oltár is sérült, ugyanúgy restaurálás, műemléki helyreállítás után kiált, mint maga az egész kápolna. (8. kép) Nagy öröm számunkra, hogy a közelmúlt tárgyalásai nyomán megállapodás született az olasz és a magyar állam között a Santo Stefano Rotondóban lévő Szent István-kápolna műemléki helyreállításáról. Úgy véljük, hogy ezt a kápolnát joggal nevezhetjük - a jogfolytonosság alapján - nemzeti kápolnánknak, hiszen létesítését VI. Pius bullája azért rendelte el, mert a Szent Péter-bazilika mellett álló, Szent István által alapított zarándokházat és a mellette álló Santo Stefano minorist lebontották. Wetter bíboros 1985 óta címviselője a templomnak. Önkéntes társaságot hozott létre Münster központtal az elhanyagolt templom ügyének felkarolására. A Társaság ettől kezdve a Santo Stefano Rotondo restaurálásához is hozzájárul. A munkák egyébként 1960 óta a Német Szövetségi Köztársaság támogatásával is folynak. Ennek köszönhető, hog)' 1991-ben a templomot újra megnyitották. Wetter bíboros a rábízott, rendkívüli kulturális értéket úgy tekint, mint az őskeresztények hitének élő tanúját, melynek ismét be kell kapcsolódnia az egyház életébe. Nem plébániatemplom, de szolgálhatja az Örök Várost és a világ minden részéből ideérkezőket, eredeti funkciójának megfelelően zarándoktemplomként. Ezt a szerepét 1990 pünkösdje óta jelképesen újra betölti, amikor a bíboros újraszentelte Bernardo Rosellino restaurált, 15. századi oltárát, és ünnepi szentmisét mutatott be. A magyar köztudatban „nemzeti templom" a Santo Stefano Rotondo, jóllehet hivatalosan nem illetheti meg ez a jelző. A cím kritériuma, hogy valamilyen hivatalos, a Szentszék által „bejegyzett" funkciót kell az épületnek betöltenie az Örök Város egyházi életében. A Rotondo eredetileg zarándoktemplom volt, s az V. századtól, megépülte és felszentelése óta a protomártír Szent István napján, december 26-án misézett itt évenként a pápa, a klérus és Róma város vezetésének részvételével. A templomban a pápa mint Róma város püspöke jelent meg ezen a napon. A magyar pálosok idejétől, tehát a 15. század közepétől funkciót adott a Caeliuson lévő templom szerzeteseinek, hogy a pápai bulla rendelkezése szerint a Vatikánban lévő magyar Szent István-templom káptalana és zarándokháza liturgikus ellátásáról kellett gondoskodniuk. 1776-tól ez a feladat ebben a formában az otta-