Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

7. kép. A Szent István-kápolna mennyezete lokíveiben lesarkított négyszögű, figurális díszítést keretező mezők vannak, és csaknem minden szabad felületet a stílusra jellemző, gazdagon alkalmazott füzérdísz és szalagos koszorúk töltenek ki. A színezést a szürkés és terrakotta, illetve vörös márvány tónusok váltakozása adja. A boltozat alatti, festett párkányzatot az oltár mögötti falon az oltárkép helyét közrefogó kompozit fejezetes két oszlop tartja. A párkány itt hangsúlyosan golyvázott, eredeti vonalához képest előreugrik. Ehhez az oszlopos tagoláshoz a mintát Bernardino Capella kanonok reneszánsz sírépítménye szolgáltathatta, mely harmonikusan illeszkedik a belső térbe. A párkány feletti díszítés mozgalmassága az oldalfalaknál nyugodtabbá válik, a pilaszterek közötti, keretezett falmezők középső, dekoratív emblémáira (címereire?) korlátozódik. (7. kép) Az oltár fölötti fal üres, illetve csak a párkány alatt koszorút tartó puttócsoport veszi körül azt a helyet, ahol egykor Szent István király képe volt. A keretezésként kétoldalt leereszkedő angyalkák melletti oszlopok és a sarkok közötti falmezőket mindkét oldalon a falsíkra helyezett timpanonos „valódi" keretezés tölti ki, ugyancsak képek nélkül. Jogosnak tűnik a feltételezés, hogy ezek a merev, a kápolna dí-