Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

A mártírok - Primus és Felicianus - kápolnájában a padlóban volt elhelyezve az 1495. augusztus 26-án elhunyt Kelemen, pálos rendi gyóntató sírja. „Tudom, hogy az én Megváltóm él... feltámadok az utolsó napon... és látni fogom Üdvözítő Istenemet" - hirdeti a sírkőlap középső mezőjében lévő latin nyelvű felirat, Kelemen atya hitvallása. A név, évszám, valamint az hogy az „apostolfejedelem bazilikájának" gyóntatójaként halt meg, a keretezésnek mind a négy oldalát kitölti. Nemcsak magyar penitenciárius volt, hanem Rómába érkezésétől a Santo Stefano Rotondo pálos kolostorának perjele is. Ugyancsak a mártírok kápolnájának korlátja előtt, a templom tér felőli padozatban volt két sírtábla. A középtér felől nézve a bal oldali felirat nélküli, a kőlapon csupán egy halálfej ábrázolással. A jobb oldalon lévő felirata: „CIMITERIUM FRATRUM HEREMITARUM 1511" jelzi, hogy a pálos szerzetesek sírját fedte. A síremlékek említésénél a múlt idő nem indokolatlan, ugyanis ezek a kőlapok ma nincsenek azon a helyen, ahova évszázadokkal ezelőtt helyezték őket. Az 1958-ban megkezdett régészeti kutatások fokozatosan a templom teljes belső területének a fölásásával jártak, így a sírokat és fedlapjaikat el kellett távolítani. Bízvást reméljük, hogy a padozat végleges kialakításával összefüggésben, amely a folyamatban lévő helyreállítási munkák során még nem történhetett meg, a templom és a pálos rend történetének csaknem 500 éves dokumentumai ismét méltó elhelyezést nyernek. Hogy a fedlapok alatt nyugvó elhunytak maradványaival mi történt? A kutatás valószínűleg erre is kiterjedt, pontos adatokat erről egyelőre nem ismerünk. A vértanúk kápolnájának sekrestyéjében, a külső, íves falba egy szép reneszánsz, fehér márvány tabernákulum van beépítve. A szentségtartó fülke mellett bal oldalon Szent István első vértanú,jobb oldalon pedig Remete Szent Pál-domborművével. Felirata: CHRISTI CORPUS AVE SACRA DE VERGINE NATUM - 1510. Ekkor készült, Gyöngyösi Gergely pálos prior megrendelésére és költségén, akinekjelentős szerepe volt az 1500-as évek katasztrófái után a rend belső megújulásában. Az egykori kolostorudvar n)aijtotta élményt két művészi alkotás is fokozza. Az íveket kísérő reneszánsz sgraffito díszítésnek a négyszögű pillérek válla fölötti részén kör alakú, keretezett mezőkben a négy nyugati egyházatya mellképe látható. Sajnos az architektúrát finoman kiemelő, stilizált növényi ornamentika és az alakos ábrázolások egyaránt igen rossz állapotban vannak. Nagy Szent Gergely pápa képe körül még kivehető a GREGORIENS felirat, a másik háromnál már csak nyomokban, vagy egyáltalán nem látszik. Félő, hogy a finom rajzolat végleg kivehetetlenné válik, éppen ezért szükséges volna a mielőbbi restaurálás! A középen álló nyolcszögletű kút elhelyezkedésével és kompozíciójával tudatosan illeszkedik az enyhén ívelő, keskeny kolostorudvarba, láthatóan oda készült. Ennek hossztengelyével párhuzamos a páros toszkán oszlopok által tartott hangsúlyos párkányzat a vödörhúzó csigával. A kút szabadon maradó, íves profilú könyöklővel és magas lábazattal faragott hat oldalát címerek ékesítik, három kardinálisé és egy főpapé. A számunkra legjelentősebb kettő egymás mellett van a kút loggia felőli részén. X. Leó pápa címere (1513-1521), aki az V. Miklós által megkezdett építkezésnek ezt a részét - a kolostort - befejezte, az övétől jobbra pedig Zsigmond magyar király címere. (5. kép) Lászay János, az 1523-as pestisjárványban elhunyt, apostoli magyar gyóntató sírfeliratának megszerkesztésekor nem is sejthette, hogy a latin versmértékben írt, és a sírhelye előtt megállókhoz intézett gondolata valójában minden idők magyarjaihoz fog szólni! A márvány sírkövön a halott domborműve, életnagyságú alakja kanonoki öltözékben, fejénél jobbra és balra a címere: jobb kéz, mely összemarkolva három nyílvesszőt tart. A sírlap széles keretén szépen vésett reneszánsz betűs