Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában

135., 141. A két épület formáit gondosan leírta Rostás Tibor: A kerci, XIII. századi műhely formakincse. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar. Művészettörténet Tanszék. Bp., 1997. (Id. főleg: 17-19., 39-40.). Vö. 23., 26. jegyzet is. 30. Vö. 29. jegyzet. Ld. elsősorban Raffay Endre: Az aracsi templom. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar. Művészettörténet Tanszék. Bp., 1997. (főleg:) 14-15., 22-25., 42-50. Vö. még Marosi 409. kép, 154. (nem tudni, miből gondolhatta, hogy a nyolcszögű pillérek fölött a boltozatot konzolok hordták). 31. Szabó 223-226.; Gerevich 64., XCIV. t.; Csányi Károly - Lux Géza: Építészhallgatóink középkori építészeti felvételei. Ócsa. Református templom. Technika, 20. 1939. 54-56., 113-116. (itt a nyolcszögű pillérek összefüggéseinek első bemutatása, ábrával), 151. ; MMT b. L: 574., 576., 582., 584.; Marosi 411. kép, 154.; Bakó 305-306. kép.; Lukács Zsuzsa - Cabello, Juan - Csengéi Péter - Gál Tibor: Ócsa. Református templom. Bp., TKM Egyesület, 1995. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 525.). A négyezeti kötegpillérek összefüggő fejezetfrízzel, de átlós támaszokkal készültek. Vö. 26., 29. jegyzet. 32. Gerevich 110., LXXIV-LXXV. t.; Bogyay 14-15., 59-60., 62-64., 69.; Dercsényi Dezső: Ajaki templom. Bp., 1957. (Műemlékeink) 14., 30-32., 34-35.; Dercsényi 1957, 182., 186., 193-194., 200-201.; Dercsényi 1972, 132-133. kép.; Marosi 426. kép, 155-156.; Mezey-Debreczeni, Alice - Szentesi, Edit: Neue Forschungen zur Abteikirche vonják. Kunstchronik, 44, 1991, 10. 577., 580-581., 6a-b. kép.; Bakó 192-194. kép. Marosi joggal mutatott rá a fürjeitől különböző felfogásra, amit a fejezetfríz hiánya is jelez. Az ottani, de főleg a lébényi támaszmegoldásnak ajaki szöges ellentéte az átlós elemek gyakori alkalmazásában, különösen a hevedersarkok alatt. 33. Vö. 27., 32. jegyzet, továbbá: Bogyay 55-57., 60-61., 68-70.; Dercsényi 1957, 187.; Tóth 1983, 425. A jaki diadalív nem okvetlenül régibb a zsámbékinál. 34. Bazsó (főleg:) 10., 37-41., 66-69., 73-75., 113-116., 124-125., 142-149., 189., 199. kép, 24., 27-29., 34., 37., 3940. 35. Régebben több efféle példa lehetett. Ilyen volt pl. a lebontott kaplonyi templom, amelynek 13. századi hosszházát a székesfehérvári és a veszprémi féloszlopos pillértípus jellemezte, csak a főhajó felé lépcsőzött hevederekkel. Ld. Szabó 298-299. 36. Vö. 16. jegyzet. Normandiában hasonló pillérforma a 12. századból a lébényihez közelibb hevedermegoldással is előfordul (Saint-Gabriel: Musset 1.: 46-47. kép, 124-126.). 37. A sarokhengertag a caeni Saint-Etienne árkádívein mutatható ki először: Férnie 114., 142-143.; vö. Musset 1.: 10-15. kép is. Sensban a külső árkádperem - a szentélybeli haránthevedereknek megfelelően - élszedéses, Párizsban a belső oldalt a hosszházban alakították lépcsőssé. Ld. Gall 54., 72., 176-183., 216-223.; Kimpel - Suckale 75-78., 143-148., 150-151. kép, 93., 100., 151-152., 527., 540. 38. Kimpel - Suckale 213., 526. 39. Webb, Geoffrey: Architecture is Britain. The Middle Ages. Harmondsworth, 1956. 64. tábla, 74. Nyolcszögű pilléreket vegyítettek a hengeresek közé a chartresi székesegyház szentélykörüljáróit elválasztó támaszsorban is: ld. Kimpel - Suckale 244. 40. Árpád-kori kőfaragványok. 204.; Marosi 219. kép, 35-37., 68., 70-71., 152., 188., 204. Az esztergomi pillérfőtöredéknek kitűnő francia párhuzamai vannak, hazai rokonai Pannonhalmán, Kercen, Somogyvárott (a kerengőben) találhatók (ld. uo. 237. kép, 69., 100. is). A vértesi nyolcszögű pillérek nagyrészt állatalakos fejezetfrízeit aligha indokolt a koragótikus tendenciák képviselői közé sorolni, bármily későiek lennének is. Vö. uo. 302., 308. kép, 126-128. A töredékek között akad levéldíszes is, kifejezetten régies fogalmazásban: Mezősiné „45. kő", 297. Az alakos frízekhez ld. uo. „44. kő", 296. is. Legalább két nyolcszögű pillérfőnyire való alakos töredék ismeretes. Ld. ehhez Filepkó Annamária: A vértesszentkereszti apátsági templom román kőfaragványai. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszék. Bp., 1994. (főleg:) 35., 43-46. Jó képanyagot közölt ezekről Révhelyi, Elemér: L'église de Vértesszentkereszt et ses rapports avec l'architecture hongroise de l'époque Arpadienne. Acta Históriáé Artium, 5, 1958, 1-2. 44., 52., 56-59., 61. Az ócsai nyolcszögű pillérek negyedhengertagos vállpárkánylezárásának hazai előzményeit inkább Ákos, mint Esztergom felé lehetne nyomozni (vö. 19., 31. jegyzet). Nyolcszögű pillérekből valaha Egresen látott maradványokat Henszlmann Imre: Archaeologiai kirándulás Csanádra. Archaeologiai Közlemények, 8. 1871. 37-38., 48. (vö. Szabó 251. is). A francia koragótikához fűződő szorosabb kapcsolataink szűkkörűségére vall az, hogy boltozott szerkezetben, sarokhengertagos heveder alatt oszlop csak Esztergomban és Pannonhalmán található (vő. 26. jegyzet). 41. Vö. 26. jegyzet; ld. még Gerevich XXI-XXII. t.; Marosi 69. Vö. még uo. 157, 165. a forma északfrancia párhuzamainak (Saint-Germer, Chars: Gall 154-155., 228-229.; Kimpel - Suckale 107-108. kép, 119., 513., 535-536.) esetleges további magyarországi vonatkozásaihoz.