Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Déry Attila: Tartószerkezetek korai méretezési elvei és megoldásai
A boltozatokat merevítésekkel, - vagyis erősítő boltövekkel - láthatták el. Ezeket az építőmester - vagy a tervező - rendszerint érzése szerint építette be, esztétikai igények - felülettagolás, kazettázás, stb. - figyelembe vételével, valamint a válaszfalak elhelyezésének függvényében. Elfogadott megoldás volt e merevítésekre építeni a válaszfalakat. A merevítésekre rendszerint fa gerendákat fektettek; ezek szolgáltak a válaszfalak teherelosztó alapjául az íveken. Ha szükségesnek találták, éppen e merevítések fölé építették be a vonóvasakat. Ez általános, de statikailag teljesen hibás gyakorlat volt; az elméletileg csak húzásra méretezett vonóvasakat így a gyakorlatban ismeretlen mértékű hajlítás is igénybe vette. Boltozatok méretezése; dongából szerkeszthető boltozatok A keresztboltozatok két sajátossága, hogy szabálytalan alakú teret is le lehet vele fedni, és hogy súlyát a sarkokra, illetőleg oszlopokra hárítja át. A boltozatot tagoló ívek, - gerincek, bordák - a boltmezők eredő erőit továbbítják az alátámasztó szerkezetre. Ez általában gyámolító- vagy ellenfalak nélküli közbenső alátámasztást és - szerencsés esetben - ellenfalak nélküli szélső alátámasztást jelent. Az alátámasztási pontokat összekötő hevederíveket általános, lakóházi méretek - 4,0 m körüli fesztávolság - esetében 1,1/2-2 tégla vastagságban késztették el. A keresztboltozatok gerinceit: 6,0 m ívközig 1 tégla, 10,0 m ívközig a boltozat záradékán 1 tégla, könyökén 1,1/2 tégla, 15,0-18,0 m ívköz felett a boltozat záradékán 1,1/2 tégla, könyökén 2 tégla értékekkel szokták számolni. A boltozatok süvegeit: 6,0 m ívközig 1 tégla, 6,0 m ívköz felett a boltzáradékon 1/2 tégla, könyökén 1 tégla értékkel méretezték. Ezek azonban csak közelítő értékek, mert egyes mesterek, saját boltozatépítési, -rakási módszereik ismeretében módosíthattak A 19. század utolsó negyedében anyagtakarékossági okokból, és mert rájöttek arra, hogy kisebb méret is elegendő, 3,5-4,0 m ívközig rendesen 1/2 tégla vastagsággal építették a boltsüvegeket. A gyámfalak méretei félkörmetszetű keresztboltozatokban az átló 1/4-1/6, csúcsíves boltozatok esetében 1/5-1/7 része. 3,0 m-nél - vagy 10 lábnál - magasabb gyámfalakat magasságuk 1/8-1/10-ével vették vastagabbra. A lépcsőket tartó keresztboltozatok általában 1/2 tégla vastagságúak; gerinceik átmérője 2,5 m ívközig 1 tégla, efeletti ívközméret esetében 1,1/2 tégla. A gyámfalak vastagságát az átló 1/4-1/5 részével számolták. A kupolaboltozatok vastagsága 5,0-8,0 m átmérő esetében záradékon 1/2 tégla, könyökön 1/2-1 tégla, 8,0-10,0 m átmérőig 1/2-1/2 tégla értékkel növelni szokták e méretet. (E római Pantheon záradékvastagsága az átmérő 1/30 része, gyámfalának vastagsága az átmérő 1/7 része.) A csehboltozat ajánlott boltozati vastagsága 1/2 tégla volt. Ez az érték 5,0 m áthidalt ívközig mindig megfelelőnek is bizonyult. E fesztávolság fölött a 19. századi mintakönyvek és építési leírások a záradékot 1/2, a könyököt 1 tégla vastagságúra méretezve tartották helyesnek. Az e század végi szakkönyvek inkább az 5,0 m fölött csehboltozatok kerülését ajánlották az építőmestereknek, részben kivitelezési, részben teherbírási problémák miatt. Csekély mértékben terhelt födémmezők esetében, magabiztos építőmesterek 3,0 m ívközig 1/4 tégla szerkezeti vastagsággal is építtetek ilyen boltozatokat, de ez még cementhabarcsos hátkiöntés esetében sem volt megfelelő. A csehsüvegboltozatnál az elfogadható ívmagasság az ívköz 1/6-1/10 része között mozgott. A boltozat szerkezeti vastagságát itt is 1/2 tégla méretben ajánlották és itt is legfeljebb 5,0 m fesztávolságig. A gyámfalat az ívköz 1/4-1/5 rézében határozták meg, de legalább 2 tégla - régebben 2,0 m ívközig legalább 2,1/2 tégla mérettel.
