Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Déry Attila: Tartószerkezetek korai méretezési elvei és megoldásai

A tükörboltozatok tükre általában 1/2, homorodó része 1 tégla vastagsággal épült. Hosszú tükör esetében erősítő hevedereket falaztak beléjük, amelyek a homorú boltmezőknek feszültek. 10 - lábnál 3,0 m-nél - szélesebb tükör készítésétől rendszerint ódzkodtak - kivitelezési okokból. A teknő és kolostorboltozatok vaknegyedeit a dongaboltozat mintájára falazták. E boltozatok szerkezeti vastagságait a dongaboltozatoknál ismertes módszerekkel állapították meg. Boltozatok méretezése; porosz(süveg) boltozatok Az eredeti szóhasználat szerint porosz, vagy poroszsüveg boltozatnak nevezett, az ívköz 1/6 részénél kisebb magasságú nyomott szegmensdonga boltozat méretezése kissé eltért az előbbiektől. E boltozat-fajtánál az ívmagasság/fesztávolság viszonyt a terhelés alapján, tapasztalatok figyelembe vételével állapították meg. Csupán önsúlyra méretezett boltozat, és 2 m-nél kisebb ívköz esetében az ívmagasságot az áthidalt távolság 1/10-1/12 részében ajánlották felvenni. Átlagos - lakószobai - terhelés esetében, vagyis mai méretezés szerinti 200 kp/m

2-es meg nem haladó megoszló terhelés esetében az ív magasságát: 2,5 m fesztávolságig 1/8-1/10 k, 3,0 m áthidalt fesztávnál 1/6-1/8 k, 4,0 m áthidalt fesztávnál 1/6 k értékkel számolták, ahol k az áthidalt távolság, vagyis az ívköz. Nagyobb terhelés esetében értelemszerűen a nagyobb érték a mérvadó, amelyet szükség szerint akár 1/6-al is növelhettek. E boltozatokat általában 1/2 tégla vastagsággal építették fel. A 19. századi építőgyakorlat 10 láb, vagy később 3,0 m fesztávolságig merevítésekkel erősítette e boltozatot, 4,0 m széles áthidalásig a boltív alsó harmadát 1 tégla vastagságúra vette, 4,0 m áthidalás felett viszont a boltozat indítását 1 1/2, ívét 1, záradékát 1/2 tégla vastagsággal építették. Ez utóbbi esetekben is használtak merevítő hevederíveket - feltéve, hogy a boltöv 20 lábnál, később 6,0 m-nél hosszabb. Több boltmezőből álló porosz boltozatot párhuzamos boltövek közé építették be. Ezen boltövek magasságát és gyámfalának vastagságát, ha csak a boltozat terhét hordák, egyaránt az ívköz 1/4-1/6 részében határozták meg. Ha e boltövek ellenben válaszfalat is hordtak, magasságukat az ívköz 1/2-1/3, gyámfal vastagságát viszont az ívköz 1/3 részében szokták megállapítani. A boltövek szélességét a terhelés függvényében legalább 1,1/2-2 tégla értékben határozták meg, illetve 1/21/2 tégla léptékkel szélesebbre vették, mint az általa tartott fal. Az övek szélessége 1,1/2-2 tégla mérettel bírt. Az 1870-es évektől kezdve elterjedt a vasbetétes poroszsüveg boltozat építése. Ez az elnevezés vasgerendák közötti azonos méretű téglaboltmezőket jelentett, általában 0,85-1,2 m fesztávolságuk között, 1/2 tégla vastagsággal. Az. elsődleges teherhordó elem, ilyenkor a vas gerenda volt; ennek teherbírása határozta meg a födém teherbírását is. Általában melegen hengerelt I-gerendákat építettek be. Ritka pótmegoldásként vasúti síneket is alkalmaztak. Az acélgerendabetétes poroszsüveg boltozatok gerendái általában elég teherbírási tartalékkal rendelkeztek ahhoz, hogy elbírják a válaszfalakat is. Jellegzetes - és szándékos - kivitelezési hibája volt az 1870-1925 közötti építészetnek az egymás alá beépített válaszfalak esetén az I-gerenda elhagyása. Boltozatok oldalnyomása Meglepő módon, a boltozatok oldalnyomását ritkán számolták ki. Ennek akadálya valószínűleg a számítás bonyolultságában és a kapott eredmény bizonytalansá-