Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Déry Attila: Tartószerkezetek korai méretezési elvei és megoldásai

terhelések keletkeztek (példánkban ez 2,5-3,0 kg/cm

2 körüli alapsíki terhet jelent, ami közepes talajban elviselhető). Eme ismertetett méretezési gyakorlat a 19. század közepétől az 1930-as évekig létezett; elfeledése inkább alkalmazói kihalásának, semmint tökéletlenségének, a szabályzatok és a szabványok megjelenésének köszönhető. Arra, amire elsősorban alkalmazták - tehát városi lakó és középület tartófalainak méretezésére - megfelelt. A gyakorlatban azonban az építőmester - majd a tervező - nem gondolkodott és számolt ennyit. Szokványos épület - vagyis bérház, illetve bérház-rendszerű építmény - esetében a falakat téglaméret-széleségben határozták meg. Ezt, mint járatos és kipróbált módszert, el is fogadták az elöljáróságok műszaki hivatalai. Külső főfalak esetében az alábbi, szintenként növekvő falszélességekkel számoltak, téglaméretben: 6,5 m-nél nagyobb fesztáv 6,0m-nél kisebb fesztáv csapos gerendafödém borított gerendafödém csapos gerendafödém borított gerendafödém 4. emelet 2 2 1,5 1,5 3. emelet 2,5 2,5 2 1,5 2. emelet 3 2,5 2,5 2 1. emelet 3,5 3 3 2 földszint 4 3,5 3,5 2,5 pince 4,5 4 4 3 Közbenső főfalak esetében a következő értékeket tartották elfogadhatónak: 6,5 m-nél nagyobb fesztáv 6,0m-nél kisebb fesztáv csapos gerendafödém borított gerendafödém csapos gerendafödém borított gerendafödém 4. emelet 2 2 1,5 1,5 3. emelet 3 2,5 2,5 2 2. emelet 4 2,3 3,5 2,5 1. emelet 5 3,5 4,5 8 földszint 6 4 5,5 3,5 pince 6,5 4,5 6 4 A vasgerendák közé beépített kis hajlásű téglaboltozat - vagyis a poroszsüveg boltozat - esetében a borított gerendafödémre számított értékeket ajánlották. A gyakorlatban a következő megszorításokkal éltek: Földszintes épületeket olykor teljes egészében 1 tégla vastagsági! fallal is építettek. Amennyiben több köztes főfal volt, a megoszló terhelés szerint csökkenthették e falak vastagságát. A lépcsőház falait gyakran szerkezeti és alaprajzi okokból nem lehetett „lépcsőzni"; ilyenkor általában a két szélső érték közötti középmérettel számoltak, teljes magasságban. Szomszédos lakások közé 1 tégla vastag falat ajánlottak. Ez azok közé az elvek közé tartozott, amit soha nem tartottak be. Kisebb helyiségek féltégla vastag válaszfalait általában kiváltóra építették. Gyakran terheltek azonban több szint féltégla vastag válaszfalait egymásra. Ezt a hibás gyakorlatot a hatóságok két szintig általában elnézték. Nem egy bérházunknál azon-