Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Déry Attila: Tartószerkezetek korai méretezési elvei és megoldásai

mM X 12^2 + M'Î ahol M az épület traktusmélységét, m a magasságát jelenti. Ugyanezt Rondelet szerint egyszerűbben is szokták számolni: 2M + m x = 48 Több emeletes épület esetében e számítás a legfelső szint tartófalainak méreteit adja meg. Több traktusos épület szélső tartófalait az alábbi számítás adja meg: M + m x = 48 Középfőfalak esetén e képlet így módosul: M + m Redtenbacher szerint, ha az emeletes lakóház szintjeinek magassága hl, h2, h3... fölülről lefelé számolva, akkor a falak vastagsága xl, x2, x3... , M hl xl =— + — 40 25 a M hl + h2 xz = h 40 25 0 M hl+

h2 + hS xl= — + 40 25 6. Ha a főfalakat más szerkezet támasztja meg - mint például a templom főhajóját a melléképület, avagy a templomot a kolostor tömbje -, akkor az eredeti derékszögű háromszögű szerkesztésből kiindulva úgy határozzuk meg a falvastagságot, hogy az épület mélységére a főfalak magasságából rajzolt derékszögű háromszög átfogójára r-ből kiindulva a főfalak és a támasztó szerkezet összes magasságának 1/24-ét rakjuk fel, jó minőségű téglafalat feltételezve. Ha a főfal magasságát W-vel, a támasztó szerkezet magasságát a felszíntől a legmagasabb pontig mérve mmel, az épület traktusmélységét M-mel jelöljük, a következő képletet kapjuk: (W+m)M X = " F 24 V W

2 + M

2 A fentiek mellett természetesen számították a faltömbök súlyát is. Erre részben az alapfalak talpnyomásának kiszámítása miatt volt szükség, részben pedig azért, hogy a fal alsó szakaszain elhelyezkedő falazó elemek terhelését megismerjék. Bár hatalmas súlyok adódtak, - például egy átlagos két traktusos pincés-négyemeletes magastetős téglaépület középfőfalának alapozási síkjára nehezedő súlya 55-60 t/m

2 körül mozgott ebben az időben, a nagy felület miatt viszonylag kis fajlagos