Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Granasztóiné Györffy Katalin: „Magister Pestiensis arcularius…ad Ecclesiam Ratótensem magnam aram…”. A vácrátóti katolikus templom oltárai és a pesti mesterek

9. kép. Budapest, Egyetemi templom, Remete Szt. Pál-szobor rű rózsaszín márvány mellékoltár virtuózán megformált drapériás retablója Conti művészetének stílusához áll közel."

7 A szerviták mellékoltárának és a vácrátótinak meglepő hasonlósága arra enged következtetni, hogy azonos asztalosmester vállalta mindkettőt s ez Délier is lehetett, jóllehet nem volt pesti polgár, de ebben az időszakban Pesten dolgozott. A vácrátóti főoltár szobrai közül Evangélista Szt. János ( 10. kép), Szt. Anna és Szt. Agnes-szobrán (11. kép), ahogy arra már Aggházy is felhívta a figyelmet, Conti stílusát fedezhetjük fel. A kecskeméti Immaculata és a pálos templom szószékén a Megváltó alakjának drapériamegoldásait látjuk viszont a vácrátóti Evangélistán. A pálos templom Sasvári Pietá-oltárának női szentjén a ruha kivágása, vállkendője, a köpeny felsőkaron és a combon viharosan visszacsapódó megoldása, a pihenő lábon megjelenő ráncok, keményebb faragással a vácrátóti Szt. Ágnest is jellemzi. A karakteres arcok nehezen összevethetők Conti festetlen kő és stukkószobraival. Azonban nem lehet elvitatni, hog)' Evangélista Szt. János, Szt. Anna és Ágnes mandulavágású szeme, a szemhéjak alá mélyen befúrva, a hangsúlyos szemöldökök, a