Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Granasztóiné Györffy Katalin: „Magister Pestiensis arcularius…ad Ecclesiam Ratótensem magnam aram…”. A vácrátóti katolikus templom oltárai és a pesti mesterek

4. kép. Vácrátót, r. k. templom, Mária neve-oltár tal sokat foglalkoztatott polgár, mai szóhasználattal nyugodtan mondhatjuk, hogy vállalkozó-kőfaragó. 1739-1753 között folyamatosan dolgozott Pest városa számára, több nagy templom építkezésénél is jelen volt mint kőfaragó.

51 Ebben a helyzetben nehezen képzelhető el, hog)' az ismeretlen, idegen szobrász teljesen önálló feladatot kapott volna a korszak legjelentősebb pesti templomának építkezésénél, s hogy őt bízták volna meg egyedül a hatalmas főoltár elkészítésével. Valószínűbbnek tartjuk, hogy Conti, mint „fővállalkozó" vezette a pálos templom belső díszítését, amely többségében kőből és stukkóból készült, abból az anyagból, amely Conti képzettségének legjobban megfelelt. Ismerve a barokk kori szobrászműhely gyakorlatát, valószínűnek tartjuk, hogy Hebenstreit kezdetben Conti irányítása mellett, esetleg az ő modelljei alapján vett részt 1745-től az oltárok, elsősorban a főoltár szobrainak kifaragásában.

52 A két monumentális, szenvedélyes remete szent szobrának testtartása még nem mutat jelentős eltérést Conti kecskeméti és a pálos templom mellékoltárainak szobraitól. A ruházat redőkezelése teljes egészében megegyezik Szt. Pál esetében a kecskeméti Alcantarai Szt. Péterével és a kőbányai