Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria
8. kép. A földszint rekonstrukciós alaprajza 9. kép. Az emelet rekonstrukciós alaprajza előtt „alkalmas idővel" már önálló birtokot szerzett Erdőbényén, ugyancsak erre utal. Amennyiben helyes a Budaházy András 1665 előtt „alkalmas idővel" történt erdőbényei birtokszerzését bizonyító adatot a kúria megépítését megelőző akciónak tekinteni, úgy a kúria építését a század közepére, második felének elejére, az 1650-es, 60-as évekre tehetjük. A Budaházy család férfi tagjaival a 18. század elején már nem találkozunk. 1725ig előfordul még Budaházy Erzsébet, mint pankotai Jósa István felesége. O minden bizonnyal Budaházy András unokája volt, s vele halt ki a Budaházy család erdőbényei ága, amint erre a fennmaradt családfa-részlet is utal. Valószínűnek látszik, hogy a kúria az ő révén a Jósa család kezére került, de ez nehezen bizonyítható. A 18. századi erdőbényei kúria-összeírások szerint a mezővárosban a Jósa családnak több kúriája is volt, ezek szétválasztása azonban egyelőre megoldhatatlan feladat, ehhez a település csaknem minden épületének birtoktörténetét fel kellene dolgozni. A falkutatás eredményei szerint az első periódusú épület a 18. század végéig változatlan formában fennállt. Hosszú használatát a többször megújított meszelésrétegek igazolják. Pusztulását - az E. 5. helyiségben talált égésnyomok alapján - tűzvész okozta. A tűzvész valamikor a 18. század végén, talán még 1778 előtt pusztíthatott az épületben, hiszen a megégett falfelületet már a barokk átépítés habarcsa fedi. A minden bizonnyal romos és használaton kívül álló kúria helyreállítása és jelentős kibővítése a 18. század végén történt meg. Az átépítés befejezésének dátumátjelöli a tetődíszen látható 1791-es évszám. Az átépítés alaposan megváltoztatta az eredeti épület alaprajzát és homlokzatait. Az egykori keleti homlokzat