Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria
elé keskeny toldalék került, melynek északi fele a ma is meglevő lépcsőházat foglalta magába. A déli részen a földszinten ekkor jött létre az általunk F. 2.-nek nevezett, csehsüvegboltozatú helyiség. Ez ma is őrzi barokk kori állapotát, későbbi átalakítások nem történtek benne. Az emeleten teljesen lebontották az egykori keleti fal déli szakaszát, valamint az egykori pitvar és a nagyterem közötti falat s az így, a kelet felé lényegesen megnövekedett helyen két szobát, egy keleti, nagyobb (E. 1.), és egy nyugati, kisebb (E. 2.) helyiséget alakítottak ki. A pitvar nyugati felét egy széles ívvel leválasztották, s ezzel itt egy szabadkéményes konyhát hoztak létre. Az északi szoba alaprajza ekkor még nem változott meg. A lépcsőház végében, immár a toldalékban árnyékszéket alakítottak ki, melyhez falazott akna tartozott. Ugyanekkor jött létre a mai kastély háromszintes keleti szárnya, mely ekkor még szintenként egyetlen helyiséget foglalt magába. A földszinti és az emeleti helyiségek azonban ekkor még nem voltak boltozottak. A pincét később nem alakították át, a földszinten azonban ebben a periódusban még aligha állt boltozat. A homlokzatok is ekkor nyerték el ma is látható architektúrájukat. Jellegzetességük a tagozat nélküli nyíláskeretek alkalmazása, melyek a korábbi épület fenntartott, és továbbra is külsőnek megmaradt falaiban a korábbi ablakok helyén kerültek kialakításra. Úgy látszik, hogy a félreeső homlokzatok díszítésére ebben a periódusban is kevéssé helyeztek súlyt. Az északi oldalhomlokzaton és a nyugati szárny déli homlokzatán ugyan még megjelennek a főhomlokzaton is alkalmazott kő nyíláskeretek (az északi homlokzaton még arra is ügyeltek, hogy egy vakablak beiktatásával fenntartsák a szimmetriát), azonban a párkányok és egyéb homlokzattagoló elemek itt (a nyugati szárny déli homlokzatán csak részben) már hiányoznak. A hátsó, nyugati homlokzat díszítésével már egyáltalán nem törődtek. A pitvar egykori nyugati ablakának helyén ajtót alakítottak ki, azonban már sem ez, sem pedig az E. 2. helyiség megmaradt nyugati ablaka nem kapott kőkeretet. Furcsa, hogy a keleti szárny keleti, ráadásul éppen az utca felé néző homlokzata teljesen csupasz maradt. Elképzelhető, hogy errefelé egy további épületrész emelését tervezték, ez azonban valamilyen oknál fogva elmaradt. A 18. század végi építkezések jellemző építőanyaga a vegyesen alkalmazott tégla és törtkő. Ez élesen elüt a korábbi épületet alkotó, tisztán törtkő falazatoktól, s így azok egymástól könnyen elválaszthatóak. Hasonlóképpen elütő a késő reneszánsz falakétól a barokk periódus falazataiban megfigyelhető kötőhabarcs összetétele és színe: ez utóbbiaké homokos, szürkésbarna színű. Ugyancsak jellemző, hogy a korai épülethez tartozó legfelső meszelésréteget mind a külső, mind a belső homlokzatokon egy vastag, szürke, kavicsos habarcsréteg fedi, mely a barokk kori falakon is megtalálható, azokon azonban mindenhol ez a legalsó réteg, alatta már a nyers falszövet következik. Az E. 1. helyiség déli falának keleti felét, teljes keleti, északi és nyugati falát beleértve az északnyugati sarokban álló kályhafülkét is - ez a jellegzetes anyagú és habarcsú falazat alkotja. Ezek a falak kötésben is állnak egymással. Ugyanez a falazat található meg a szoba nyugati ablakának környezetében is, s ilyennel falazták be a déli falon feltárt első periódusú nyílást is. A jelenlegi ajtótokok a 18. század végi periódusnál későbbiek, de bizonyos, hogy a barokk kori ajtók is itt nyíltak, később legfeljebb tokcseréről volt szó. A helyiség legelső, jellegzetesen szürke, kavicsos anyagú, barokk kori alapozóhabarcsán több rétegű fehér meszelés található. Az E. 2. helyiség keleti és északi falát, valamint az északi fal sarkaiban álló fülkéket, továbbá a déli ablak környékét és a nyugati ablak fülkéjének felső részét alkotja ez a jellegzetes falazat. Érdekes, hogy a nyugati falban feltárt első periódusú faliíülke elfalazása ettől eltérően, sárba rakott kövekkel történt, tehát a falifülkét a
