Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Istvánfy Gyula: A zámorhegyi remeteség helyreállítása
gén ugyanis erős átégés nyoma látható. A templom teteje és fedése faszerkezeten nád héjazat lehetett. A falu újratelepítése a török kiűzése után lassan ment végbe. 1746-ban lakosainak száma 25 fő volt, vagyis 4-5 család. A földesúr, Mentler Mihály nagyszombati főbíró 1758-ban építtette a remeteséget a középkori templom romjaira, s ebben olyan szándék vezethette, hogy lelki vezetőt adjon a majorság megszaporodó lakosainak. Ekkor telepített ugyanis nagyobb számban jobbágyokat Nagyszombat környékéről, tótokat és magyarokat akiknek leszármazottai ma is élnek a faluban. Ekkortájt épülhetett a kúria is, ahol ha a földesúr nem is, de utódai laktak. A remeteség kriptájában egyetlen zárólap maradt meg, a következő felirattal: Mentler János Károly Született 1773 Június 19-én Született 1776 October 6ikán Meghalt 1850 Március 28án Meghalt 1860 September 10én élte 77ik évében élte 84ik évében Áldás és béke poraikra ! ! ! Ki mondja meg hol a kezdet ? hol a vég ? - tartózkodjál Válaszoddal halandó: mert e kérdések megfejtése csak Istenség illetéke János és Károly az alapító unokái lehettek. A remeteség első lakója a családdal szorosabb kapcsolatban álló Lenthy István ferences rendtag volt, a hagyomány szerinti Jeromos atya, ugyancsak Nagyszombatból költözött ide. A másik remete Philippus Munkhuber Ágoston-rendi szerzetes volt. II. József felszámoló rendelete után itt húzódott meg a pálos rendi Laci páter is. Az épület remeteszolgálata 1818ban szűnt meg. 1850 körül ugyan már 500 lélekről tudósít Fényes Elek, de még ekkor is puszta (majorság) volt a helység és Tárnok filiája. 1 ' 3. kép. A sekrestye részlete helyreállítás előtt
