Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Istvánfy Gyula: A zámorhegyi remeteség helyreállítása

1. kép. A templom képe a helyreállítás előtt küzdve védelmezte magát. Végül minden katonáját megölték az íjászok, őt pedig él­ve elfogták, megvakították és Albába vitték, itt rövidesen bele is halt a szörnyű fáj­dalomba." A kiadás jegyzeteit író Kristó Gyula, Zamurt a Zámortól 30 km-re lévő Zámollyal azonosítja, de ha Musun alatt nyilván Mosont kell értenünk, akkor Za­mur is inkább Zámort. 3 A középkori Zámor falu templomáról, arról, hogy egy régi épület maradványaira építették a remeteséget, az 1761. évi sóskűti canonica visita­tioban is van feljegyzés: „peramente is latere septemtrionali muro antiquo qui ex ruderibus alicuius Ecclesiae - de qua tarnen nihil traditum est - superat." Ezt az északi falat az 1924. évi tatarozás során észlelték is, majd visszavakolták. 1 Amikor 1974-ben először kaptam megbízást az állagvédelmi munka tervezésére, s a falak többé- kevésbé csupaszon álltak, a déli falon is lokalizáltam a régi, eredeti helyükön álló falmaradványokat. A sekrestye ajtaja mellett és a déli fal nyugati részén a kö­zépkori fal maradványok bontatlanul megmaradtak egy-másfél méternyi magasság­ban. Az egykori déli templomajtót csak annak alapján lehet sejteni, hogy 1992-ben az újjáépítés során a belső földszinti folyosó felől egy kb. egy méter hosszú, fekvő helyzetű kődarabot láttam a járószintben a falba építve. Megmunkálás nyomai nem látszottak rajta, csorbulások viszont igen. Azt nem sikerült megállapítani, hogy ez a kő másodlagos beépítésű-e, vagy küszöbkő volna eredeti helyén? A középkori fala­kat belső oldalukon sóskúti mészkőből faragott, 22 x 20-35 cm-es kváderekből falaz­ták, igen gondosan. Azt, hogy eredeti állapotukban vakolattal, vagy festéssel látták volna el őket, vagy a nyers felülettel hagyták meg, eldönteni nem lehetett. A vako­latlan felület valószínűbb, hiszen a ma is bányászott sóskúti kőből épült házakat is nyersen hagyják közel s távol a vidéken. A középkori templomhajó hossza a barokk templom két belső boltszakaszára terjedt ki, nyugati falát a 18. században lebontot­ták és a falsarkokat lefaragták. Ezt még 1974-ben némi vakolatleveréssel meg tud­tam állapítani. A középkori templom mérete ezek szerint szerény volt: 4,6 m széles, 6,7 m hosszú hajóval rendelkezett. Ha a barokk ráépítés követte a középkori szen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom