Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Bozóki Lajos: Visegrád vára és tornyai. Néhány gondolat az erődített tornyok katonai és szimbolikus értelméről
ri példája a perugiai Porta Martia melynek homlokzatán Jupiter, Castor és Pollux domborműve áll. Baldivin Smith i. m. 3. kép 42. Mesqui - Ribera-Pérville i. m. 17. kép 43. Kantorowicz 1987, i. m. 480. 44. A 14. század közepéig az uralkodói bevonulások két legfontosabb eleme a király fogadása az egyházi és világi elöljárók által a városkapunál, illetve a város központi terére vezető ceremoniális menet volt. A fogadás az alávetés szertartásával kezdődött, majd az uralkodó dekralálta a város jogait és privilégiumait. A 14. század végétől a szertartás esetenként a Passióból illetve Mária életéből vett jelenetekkel egészült ki. Ld. Strong, Roy: Arte e Potere. Le feste del Rinascimento 1450-1650. Milano, 1987. 12. Az „Adventus Regis" a király ceremoniális bevonulásának legkorábbi Ordoja a farfai bencés apátságból származik 1039-ből. Ld. Kantorowicz 1944, i. m. 208. Egy 10. század eleji metzi kéziratban a Kopasz Károlyt dicsőítő vers (Adventus Regis) alapeszméje, miszerint az uralkodó, mint a Mindenség Ura (Cosmocrator) a város számára mint békehozó, Rex Pacificus dicsőíttetik, megegyezik a capuai hídtorony imperiális üzenetével. Kantorowicz 1944, i. m. 209. 45. Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából, 15. Bp., 1961. 114-115. A várépítészetben a tornyokkal erősített kapuzat a keresztesháborúk nyomán terjedt el a középkori Európában s a típusnak számos római kori példáját is ismerték a középkorban: Trier: Porta Nigra, Nîmes: városkapu, Split: Diocletianus-palota stb. Ld. Gebelin, François: Les châteaux de France. Paris, 1962. 31. A középkori városi pecsétek kedvelt háromtornyos ábrázolása már Caracalla, Septimus Severus, Diocletianus provinciákban vert érmein is megjelenik. Ld. Baldwin Smith i. m. 17., 18., 34., 35. kép, a típus karoling és császárkori átvételéhez Kubinyi i. m. 114-115. 46. Kubinyi i. m. 19. kép 47. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. i. m. 2.: 314/1. kép 48. Uo. 314/3. kép 49. Uo. 314/5. kép 50. Uo. 315/3. kép 51. Uo. 249. kép 52. Pannónia regia. Művészet a Dunántúlon 100-1454. Katalógus/Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Mikó Árpád, Takács Imre. Bp., 1994. 295. kat. sz. V-4. 53. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. i. m. 2.: 314/2. 54. Uo. 314/4. 55. Marosi Ernő: A 15. századi vár, mint művészettörténeti probléma. In: Castrum Bene, 2. 1990. Várak a későközépkorban. Bp., 1992. 42. A középkori városképhez sok esetben azok a nagyméretű tornyok is hozzátartoztak, amelyek legnagyobb számban Itáliában maradtak meg. Stratégiai jelentőségükön túl szimbolikus értékű, hogy amikor a hatalmas toronnyal ellátott sienai Palazzo Publicót építették a 13. század végén, a város elrendelte a városi klánok tornyainak lebontását, melyek olykor hidakkal összekötve valóságos erődláncolatot alkottak. Ld. White, John: Art and Architecture in Italy 1250-1400. Harmandsworth, Middlesex, 1987. 228. és Porbellini, Gianni: Towers and Fortified Medieval Houses in North Italian Towns. IBI Bulletin, 1994-1995. 103-110. Ilyen szempontból nyilván nem véletlen, hogy az akkoriban épült városi kommunális épületek (Firenze: Palazzo Vecchio, Bargello) noha védelmi értékük sokszor csekély volt, kifejezetten harcias külsővel bírtak és erődre emlékeztettek. Ld. White i. m. 65., 243-244. 56. Bidon, Daniel Alexander: Vrais ou faux, l'apport de l'iconographie á l'étude des châteaux médiévaux. In: Le château médiéval, fortresse habitée. XI-XVF siècle. Paris, 1992. 44. A topografikus hűségű vár- és városábrázolásokat sokszor politikai indokok motiválták, ide tartoznak például a birodalmi császári pecsétek Róma ábrázolásai is. Ld. Posse, Otto: Die Siegel der Deutschen Kaiser und Könige. Drezden, 1913. V.21/4., 23/6., 28/3., 30/3., 5. például. 57. Jó példa erre a franciaországi, I. Ferenc által építtetett Chambord kastélya, ahol a Vincennes-i alaprajzi mintát követő „donjon"-nak nevezett központi épület falkoronáján szurokkiöntőt (mâchicouli) idéző konzolsor húzódik végig. A középkori lakótornyokhoz való megváltozott viszonyt tükrözi ugyanakkor, hogy a chambord-i „donjon"-t építtető uralkodó ugyanaz, aki a Louvre nagy tornyát, mely korában a monarchia szimbólumát is jelentette, lebontatta. 58. Erről bővebben ld. Bozóki Lajos: Adalékok a visegrádi alsóvár építés- és helyreállítástörténetéhez. Műemlékvédelem, 39, 1995, 2. 90-92. 59. Erre beszédes példa az ausztriai Grafenegg kastélyának 1876-ban épült tornya, ld. Luchner, Laurin: Schlösser in Österreich. 1. München, 1982. 146-147. valamint a budavári István-torony 1962-es rekonstrukciós rajzának szinte szó szerinti megfelelése. Ld. Gerevich i. m. 274. és 400. kép (Az 5. felvételt készítette: Hack Róbert. A 2., 3., 4. felvétel: OMvH Fotótár.)
