Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

bul állunk, mint valaha". Követelik, hogy a képviselőház utasítsa a vallás- és közoktatási minisztert egy központi bizottmány fölállítása iránt, melynek feladata lenne mielőbb törvényjavaslatot terjeszteni a testület elé.

27 A következő évben, 1871-ben a korábbi javaslatok megtárgyalása helyett újabb törvényjavaslat készült, ez alkalommal Eötvös József (1813-1871) vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérésére Ipolyi Arnold által kidolgozva, melyet az Akadémiával is véleményeztettek. Ez szintén egy országos bizottság felállítását irányozta elő, amelynek ellenőrzése alá kell rendelni minden beavatkozást a műemlékeken, az engedély nélküli munkákat különböző szankciókkal sújtva. Ez utóbbi törvényjavaslat éppúgy nem került napirendre, mint a megelőző években előterjesztettek.

28 Végül is, a K. u. K. Central-Commission magyarországi működésének 1860-ban történt megszüntetése után tizenkét évvel, 1872. április 4-én Pauler Tivadar vallásés közoktatásügyi miniszter „addig is, míg a törvényhozás a műemlékekről törvény útján tüzetesebben gondoskodik" egy külön bizottmányt rendelt ki „Magyarországi műemlékei ideiglenes bizottsága" cím alatt. A korszak történelméhez még hozzátartozik, hogy amíg a műemlékvédelmi törvény körüli eredménytelen harcok folytak, az Országgyűlés két olyan más tárgyú törvényt hozott, melyekben parciálisan a műemlékek érdeke is érintve van. Az egyik „a kisajátításról Buda és Pest városok területén" szóló 1868. évi IVI. törvénycikk, melynek 1. §-a szerint „Buda és Pest városok területein ingatlan vagyon kisajátítható ... úgyszintén történeti emlékek fölállítására és ilyeneknek föntartására és megoltalmazására." A törvény szövegéből nem derül ki, hogy csak újonnan felállítandó emlékművekre vonatkozik, vagy történeti emlékekre általában, de valószínű, hogy az 1881. évi törvény hatálybalépése előtt megkezdett óbudai kisajátítások Aquincum feltárására még ennek alapján történtek. A másik a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk, melynek 26. §-a úgy rendelkezik, hog)' „Csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajtathatik végre minden olyan határozat, mely: 1) történelmi és műemlékek fenntartására, átalakítására és lebontására vonatkozik". Ez utóbbiból viszont az nem derül ki, hogy a törvényhaté)ságnak kelle, és milyen szakértőt (pl. az Akadémiát) bevonni eljárása során. A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalakításának közvetlen előzményeire nézve nincsenek forrásaink, de valószínű, hogy az ideiglenes megoldás váratlan elrendelése összefüggött Eötvös József 1871. február 2-án bekövetkezett halálával. Az ő kezdeményezésére Ipolyi által készített, majd az Akadémia által kiegészített törvényjavaslat már Eötvös halála után, 1871. április 24-én került vissza a minisztériumba, amelynek vezetését Pauler Tivadar (181(3-1886), a kiváló jogtudós vette át. Feltehető, hogy Pauler a javaslatot abban az állapotban nem látta elég érettnek az Országgyűlés elé terjesztéshez, és az évtizedes huza-vona előzményei után nem akarva további késedelmet vállalni az ügy rendezésére, gyors intézkedéssel, saját hatáskörében miniszteri rendelettel kívánt egy olyan kormányszervet létrehozni, amelyre a műemlékvédelem legsürgősebb országos feladatait, valamint a végleges törvényszintű megoldás szakszerű előkészítését bízhatja. Az intézkedés gyors és rendkívidi rugalmassággal való meghozatala mellett szól az a körülmény, hogy még mielőtt 1872. április 4-én a létrehozandé) bizottmány elné)két: Szalay Ágostont (1811-1877), valamint előadóját: Henszlmann Imrét kinevező, és egyben a bizottmány feladatait meghatározé) okiratok kiadattak volna,

29 február 8-án a leendő bizottmányban a miniszter képviseletével megbízott Hege-