Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

Amint kéziratban fennmaradt önéletrajzában

8 írja, e tanulmányait az 1848-1849 évi események félbeszakították. 1848-ban a király személye körüli miniszter államtitkárává kinevezett Pulszky Ferenc mellett minisztériumi szolgálatot vállalt, aminek a bécsi forradalom leverése után rövidesen vége szakadt és Henszlmann vizsgálati fogságba került. 1849 augusztusában szabadulva teljesen belevetette magát éijra az arányelméleti kutatásaiba, és az ötvenes évek elején német, angol és francia területen folytatandó tanulmányéitra határozta el magát.

9 1852-ben érkezett Londonba, ahol egyrészt barátja, Pulszky Ferenc kérésére az 1851-ben elhunyt Fejérváry Gábor gyűjteményének kiállítását rendezte, másrészt tanulmányozta a British Museum anyagát és az angol szakirodalmat. Itt szerzett kapcsolatai és valószínűleg Pulszky segítsége révén 1852. december 6-án a Royal Institute of British Architects tagjai előtt előadásban ismertethette addigi eredményeit építészeti arányelméleti kutatásairól. Az ismeretlen fiatal kutató eredményeit a „Gothic Revival" hazájában nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadták és - önéletrajza szerint - hathatéts ajánlásokkal ellátva, kutatásainak a gótika szülőföldjén való folytatására buzdítva, Franciaországba küldték, ahová 1853-ban érkezett és hét éven át maradt ott.

10 Henszlmann franciaországi tartózkodásának fő célja és eredménye építészeti arányelméletének továbbfejlesztése és publikálása volt, ami komoly eredménnyel járt és nevét nemzetközileg ismertté tette. Tanulmányai során kapcsolatba került a francia építészet és építészettörténet több képviselőjével, akik munkáját támogatták és értékelték. Ezek között volt Lassus, Boeswillwald, Reimbeau, és Leblanc, valamint Albert Lenoir, az École des Beaux Arts tanára, akinek véleménye és javaslata alapján a Közoktatási Minisztérium a művet kiadásra méltónak ítélte és annak első része III. Napóleon által odaítélt anyagi támogatással 1860-ban Párizsban megjelenhetett. Franciaországi kutatásai emellett különös érdeklődéssel fordultak a francia gótika Magyarországra gyakorolt hatásai felé, külön is tanulmányozva a kassai székesegyház és a Braine-i Saint-Yved-templom hasonlóságait, amelyről külön tanulmánya is megjelent. így került kapcsolatba Lassus-szel, aki az akkoriban felfedezett Villard-de Honnecourt album feldolgozása során fordult Henszlmannhoz, Villard magyarországi működése ügyében. Henszlmann személyére felfigyelt Viollet-le-Duc is, aki az „Entretiens sur l'architecture" első kötetében elismeréssel nyilatkozott elméleti munkájának eredményeiről. Henszlmann és Viollet-le-Duc kapcsolatára vonatkozóan nincsenek konkrét adataink, de bizonyára személyesen is megismerkedtek egymással, és Henszlmannra hatással voltak Viollet-le-Duc munkái, különösen pedig a „Dictionnaire raisonnée" azokban az években megjelent kötetei.

11 Érdekes módon nincsenek nyomai annak, hogy a francia műemlékvédelem szervezetével, a folyamatban lévő műemlékhelyreállítások elveivel és módszereivel, a védelem hivatalos szabályaival és eszközeivel Henszlmann foglalkozott volna ott tartózkodása éveiben. Ezzel szemben az építészi alkotó munka területe felé fordult, amire a gótikus építészet megismert elveinek élj alkotásokban való megvaléxsítása kísértette. 1854-ben két francia építésszel: Leblanc-al és Reimbeau-val társulva résztvett a Lille-i új székesegyház építésére kiírt nemzetközi tervpályázaton. A pályaterv 1856ban aranyérmet nyert, ami arra lelkesítette, hogy néhány hónappal ezután egy konstantinápolyi emléktemplom tervezésére kiírt újabb pályázaton is részt vegyen, ezéittal egyedül.

12 Ez uUíbbi kudarca ellenére még párizsi tartózkodása alatt igyekezett bekapcsolódni a Magyar Tudományos Akadémia pesti épülete felépítésé-