Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

június 24-én nyújtották be az országgyűléshez.

77 A találkozó másik fontos elhatározása Arányi Lajosnak, a vajdahunyadi várról készített monográfiája nyomán született, melynek teljes szövegét Vaj da-Huny ad várának hajdani ésjelen állapota címmel a Munkálatok Archaeologiai Értekezései között olvashatjuk.

78 A szerző előadása után a szakosztály küldöttséget

79 javasolt az uralkodé)hoz a vár megmentése érdekében, szakértőként Teleki Domokost és más erdélyi főurakat kérték föl, a helyreállítási terv elkészítésére pedig Arányi Lajost. A természetvizsgálók megszervezték a monográfia 2000 példányos kinyomtatását és országos terjesztését is.

80 Az ülések

81 munkája során a legújabb régészeti felfedezésekről is információkat szerezhettek a jelenlévők. Az egyik legérdekesebb beszámolót Henszlmann Imre tartotta a pécsi székesegyház altemplomában felfedezett kőfaragványokról. „A szakosztály pedig azon émajtását fejezé ki, hogy a pécsi székesegyház altemploma, lejárásaival együtt régi állapotában visszahelyeztessék."

82 Szóba került az egyház szerepe is a tulajdonukban lévő műemlékek fenntartásában és ismertetésében. Kezdeményezték, hogy a papnövendékek ké)telező tantárgyainak sorába kerüljön be a régészeti és művészettörténeti alapismereteket nyújtó „műrégészet".

83 Értékes műkincsek másolatainak bemutatására is sor került a találkozón. Henszlmann Imre „...azon tizenkét darabból álló képcyclusnak rajzait, melyek a kassai dóm sz. Erzsébet oltárát díszítik ... Művészök Wolgemuth mester..." ismertette, Rómer Flóris pedig a Barrison Miklós által kiadott díszes missale néhány füzetét.

84 A pozsonyi vándorgyűlést a város és környékének műemlékeihez tett kirándulások (Dévény, Hainburg, Németóvár) tették emlékezetessé, Fraknói Vilmos kalauzolásával. Az 1866-os osztrák-porosz háború, majd az ezt követő kolerajárvány miatt a XIII. Nagygyűlést Rimaszombaton rendezték meg 1867-ben, Coburg Ágost herceg védnökségével. A megye helytörténeti feldolgozása Hunfalvy János tollából Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása címmel jelent meg. Az idő rövidsége miatt nem készült el Gömör vármegye faunájának, ásványföldtani és régészeti része. A megnyitó ülés jegyzőkönyve

85 pontosan tájékoztat az első nap régészeti vonatkozáséi témáiról. Ebből tudható, hogy a vajdahunyadi vár restaurálása ügyében kinevezett küldöttség az ideig még nem jutott el a királyhoz, a régi műemlékek tárgyában hozandó törvényjavaslatra vonatkozó kérvényüket azonban már benyújtották az országgyűlésnek. A régészeti szakosztály első illését Havas Sándor nyitotta meg, aki: Indítvány a hazai régészet ügyében címmel nyilvános vitát kezdeményezett.

86 Értekezésében áttekintette a régészeti szakosztály eddigi működését, és e tudományterület általános helyzetét. A szakosztály eredménytelen működésének okát elsősorban a fölkészülés hiányában látta. A vándorgyűlések ideje alatt csak a legszakavatottabb férfiak használták ki régészeti béivárkodásra a különböző helyszínek nyiijtotta lehetőségeket. Mivel a szakosztály többsége műkedvelőkből és újoncokból állt „...csak a puszta véletlennek köszönhetjük, ha egyik vagy másik szaktudósunk, ki a nagygyűlésen megjelenik, az eléje nyújtott tárgyak fölött mégis képes ex tripode értekezni...".

87 Mi lenne tehát a vándorgyűlés feladata? Föl kellene minden gyűlés előtt térképezni, hogy kik foglalkoznak egyik vagy másik megyében vagy városban a régészettel, kik képesek és kik hajlandók kinyomozni, hogy vane az érintett vidéken pénz, fegyver, érem vagy más régiséggyűjtemény, van-e valahol érdekes levéltári anyag, családi műgyűjtemény és mely építészeti emlékek