Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

jük műemlékeinket, „...minden erőnket arra kell fordítanunk, miszerint szép ha­zánk minden egyes vidékét kedvvel és szorgalommal átkutassuk, s így a legjelesb műveket kiválasztva, megismertetve a jövő kornak, ha egyébként megéwni, fentar­tani nem tudjuk, legalább rajzban és leírásban átadhassuk". 55 A műemléki kuta­tások gyakorlati feladatainak kihangséilyozásával az egyik legégetőbb problémát fogalmazta meg. Az 1850-es években elvégzett értékes régészeti és honismertető munkák ellenére — Ipolyi átkutatta a Csallóközt, Mátyuslöldet és a Fehérhegyeket, ifj. Kubinyi Ferenc Hont és Zólyom megyét, Rómer a Bakony és a Vértes vidékét, Nógrád és Pilis továbbá Zala megye nagy részét-, az egész ország műemléki szem­pontéi áttekintése még nem történt meg. Henszlmann Imre 1846-ban megjelent éittörő munkája, Kassa városának ó német stylű templomai alapozta meg a ma­gyar építészeti archeológiát. Ezt követően évekig - műkedvelői tapogatózáson kí­vül - szinte egy szakmunka sem jelent meg. A tudományterület előmozdítására a további inspirácié) Ausztriából jött, jelesen a régi műemlékek fenntartására ren­deltetett Central Commissiontól. Hatására új erők és szakemberek kapcsolódtak be Magyarország műemlékeinek feltérképezésébe. Ez azonban továbbra is korlá­tozott körben folyt és nem terjedt ki minden megye valamennyi jelentősnek tar­tottműemlékére. „A külföldiek, kik az archaeologia feltámasztásával hazánkat min­den irányban beutazták, hog)' a legfeltűnőbb, legépebb műemlékeket felmérjék, lerajzolják, gyönyörű, költséges kiadásokban az egész müveit Európának bemu­tassák, alig tárták érdemesnek, hogy a kiválasztott nagyobb építmények mellett ál­ló csekélyebb emléket csak megtekintésre is méltassák. Ajaki, lébényi, pannon­halmi, zsámbéki, ócsai, pécsi, kassai, lőcsei templomok után a többi, mint nem egész, vag)' nem tartatott ßgyelemre méltónak, vagy tán készakarva hagyatott meg, hogy ezekkel magunk vívjuk ki magunknak a sarkantyút." — írta Rómer 1863-ban. 56 Második előadásában a középkori magyar téglaépítészetről szólt, ismertetve a tég­lát mint építészeti anyagot, valamint annak főbb felhasználási területeit. 57 A műemlékvédelem témájában, Arányi Lajos olvasott föl egy érdekes indítványt: Az emléktáblák és régi műemlékek kijavítása. Egy a hazai régészet érdekében tett indítvány címmel. 58 A német egyházak tartományainak műemlékvédő példáit föl­sorakoztatva, ennek utánzására buzdított, példaként említve a kölni dóm építke­zését, amelyet állami támogatásból és adakozéík ezreinek pénzéből finanszíroztak. A szerző részletesen kidolgozta a kölni pénzgyűjtési eljárás hazai változatát, a föl­szólítottak „önkéntes" adakozási rendszerére építve. Az összegyűlt pénzt emléktáb­lák fölállítására, épületek javítására, régészeti utazásokra, útleírások készítésére, és a régészetet előmozdító bármiféle szellemi és anyagi eszkőz megszerzésére for­díthatnák. Az utazó régészek mellé kirendelt rajzolók munkáit később réztáblák­ra vésve sokszorosíthatnák. Arányi nagy volumenű koncepciójában a székesfehér­vári bazilika feltárását és a budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállítását is sürgette. Az indítvány sikere érdekében, a szakiílés felajánlott egy kész minta­emléktáblát Buda város tanácsának, és az egész ügyet a Archaeologiai Bizottság fi­gyelmébe ajánlotta. Ennek döntése értelmében az országos pénzgyűjtést elhalasz­tották, de a műemléki emléktáblák felállítását, támogatták. 59 Marosvásárhelyt rendezték meg a X. Nagygyűlést, 1864 nyarán. Annak ellenére, hogy új tudományos eredményeket elsősorban az orvosi és ásványtani szakosztá­lyokban ismertettek, a rendkívül gazdag programoknak köszönhetően, Erdély tör­ténelmi emlékeinek helyszíni tanulmányozása, és a védelmeikre tett újabb javasla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom