Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

Gróf Andrássy Gyula 1846. december 23-án kelt levelében jelentette a Tudós Társaságnak a természetvizsgálók vándorgyűlésének 1846. augusztus 14-én 19. pont alatt hozott határozatát, melyben felszólították az Akadémiát a műemlékek védelmére, és kérték az ország legtekintélyesebb tudományos testületének támogatását.

36 A levelet 1847. január 4-én olvasták föl a Magyar Tudós Társaság Kis Gyűlésén, ahol a téma bővebb megvitatására a Történettudományi Osztály tagjait kérték föl.

37 A szakosztály tagjainak sorában találjuk mindazokat, akik országjáró termesze tvizsgálóként személyes tapasztalatokat szereztek műemlékeink állapotáról. A továbbiakban az ő szakmai tekintélyük és társadalmi befolyásuk segítette - egyszerre több fórumon is - a magyar műemlékvédelem ügyét. A hazai műemlékek témáját sürgősséggel tárgyaló Történettudományi Osztály 1847. február 22-én ült össze. A középkori művészeti emlékek iránti gondoskodást Henszlmann Imre ajánlotta elsőként a társaság figyelmében, különös tekintettel a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága előző évi gyűlésének eseményeire. Kubinyi Ágoston és Pulszky Ferenc is csatlakozott Henszlmannhoz, több példát hozva a történeti emlékek szándékos pusztításáról és megállapították, ahhoz, hogy más nemzetek példáját követni bírjuk, első lépésként a saját történelmi emlékeink létezéséről és állapotáról kell minél teljesebb képet kapni. A téma élénk visszhangra talált, melynek eredményeként az akadémikusok határozatot hoztak arról, hogy országos felszólításban kérnek föl minden honpolgárt, valamennyi 18. század előtt készült műemlék bejelentésére. A felkérés a régi épületek - templom, vár vagy egyéb épület-, romok, mesterséges halmok, síremlékek, kőfaragványok, fafaragványok, öntvények, festések, vésett művek, metszetek, fegyverek, bútorok, ékszerek leírására és lerajzolására terjedt ki. Felkérték a továbbiakban minden műemlék- és műtárgy tulajdonosát, hogy a birtokukban lévő értékeket a tudomány és a nemzeti becsület érdekében óvják és fenntartsák. Az egyházi kegytárgyak és építészeti emlékek leírásának megszervezésére, a különböző egyházak püspökeit és superintendánsait külön levélben szólították föl.

38 Az 1847. február 22-én nyilvánosságra hozott akadémiai felhívás nem volt hatástalan.

39 Az ország különböző részeiben élő értelmiségiek, diákok és lelkes lokálpatrióták írták le megfigyeléseiket és információikat Schedel Ferencnek, az Akadémia titoknokjának címezve.

40 Mindezek eredményeként a figyelem országosan és tudományos körökben is nemzeti értékeinkre terelődött. A Történettudományi Osztály is egyre aktívabban foglalkozott a bejelentett műemlékek sorsával. Küldöttség útján vizsgálták meg a visegrádi romok elbontásáról keringő rémhíreket. A helyszíni kirándulás eredményeként Eötvös József lépéseket tett a nevezetes királyi emlék megmentésére.

41 Az 1847. augusztusában tartott VIII. Soproni Nagygyűlés eseményeinek tanúsága szerint, tovább nőtt a hazai és külföldi érdeklődés és rokonszenv a társaság munkája iránt. Több mint ötven bel- és külföldi testület tisztelte meg a gyűlést követeik vagy üdvözlő leveleik útján. A tavalyi, Kassa-Eperjesi találkozó szakmai sikerének hatására például, ugrásszerűen megnőtt a személyesen is megjelenő akadémiai tagok száma. A gyűlést az egyik legtekintélyesebb magyar főúr, Esterházy Pál herceg vezette, aki nem csupán rangjával hanem adományaival és vendégszeretetével is emelte a gyűlés fényét.

42 Az archeológiai szakosztály legfontosabb feladata, a Kassa-Eperjesi vándorgyűlésen elhangzott műemlékvédő gondolatok folytatásaként, a következő országgyűlés elő terjesztendő tervezet megfogalmazása volt. Országos hatáskörű rendeleteket és törvényeket kellett kieszközölni a földből kiá-