Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

Diffusion of Useful Knowledge), mely kiadványaival és előadásaival a különböző tudományágak

13 - egyebek között az orvostan, a szépművészetek, a filológia, a történelem, a régiségtan és a közgazdaságtan - ismeretanyagát terjeszti sikerrel. A társaság által kiadott népszerű és olcsó kiadványok,

14 valamint az olvasó egyesületek (Reading Associations) elsősorban a köznép tudatába igyekeztek beplántálni a tudományos és művészeti ismereteket.

15 Közvetlenül ez után jelent meg szintén a Pesti Hirlap azévi számában Kubinyi Ágoston alapszabály-tervezete, az 1840 áprilisában közhírré tett magyarországi orvosok és természetvizsgálókról.

16 A szakismeretek cseréjét biztosító egyesület, gyakori összejövetelei által megteremthetné azt az állandóan működő társasági formát, amely igaz ugyan, hogy nem népnevelői alapokon, de tömöríthetné az ország szakembereinek színe-javát. A Pesti Hirlap újságírója (név nélkül) 1841 tavaszán így írt erről: „Végezetül mi a nyilvánosság emberei levén, azzal rekesztjük sorainkat, hogy alakuljon így, alakuljon amúgy az egyesület, mindenesetre teljes nyilvánosságot kérünk, sőt a tudomány közös kincse érdekében követelünk". A várakozás nagy volt, hiszen a szellemi és gazdasági felemelkedést hirdető reformkor idején a reál tudományok terjesztésének nem volt országos propagandája és intézménye, még a tudományokért felelős Tudós Társaságon belül sem. 1841 előtt történtek ugyan kísérletek különböző tudós egyletek és társaságok létrehozására, a tudományágak szerinti önálló szerveződésre azonban csak ekkor, illetve ezután került sor.

17 Kubinyi Ágoston cikkének megjelenése után egy hónappal, 1841. május 29-én a pesti orvoskar nagytermében megtartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók alakuló ülését. Az elnöklő Bene Ferenc a jövendő ülések tárgyát elsősorban a természeti tudományok területén - ásványtan, növénytan, állattan, orvoslás, mineralógia -jelölte meg. A második alakúié) összejövetelre ismét Pesten került sor, ugyanezen év szeptemberében. Az ország minden vidékéről jöttek az érdeklődők, összesen 212-en iratkoztak be. A munkamódszerben bekövetkező legfontosabb változás az volt, hogy a munkát ettől fogva a természeti tudományok főágai szerint, szakosztályokban folytatták. Az érdeklődésnek megfelelően „1. orvos-sebészeti, 2. physicai, geographiai és astronomiai, 3. mineralogiai, geognosiai, chemiai és gyógyszerészi, 4. zoológiai, physiologiai és füvészeti, 5. veterinariai és gazdasági", osztályok alakultak. A humán tudományok tanulmányozása egyelőre még nem merült föl. A közvélemény is elsősorban természettani és orvosi társaságnak tartotta a magyar természetvizsgálókat.

18 A „vándorlás", a harmadik összejövetellel kezdődött 1842 nyarán, Besztercebányán. Az ország különböző részein élő, részben honismereti, részben tudományos céllal útra kelő természetbarátokat és szaktudósokat a vidéki városok polgárainak lelkesedése és támogatása kísérte mindenütt. A III. Nagygyűlést megnyitó Radvánszky Antal hangsiüyozta, hogy eszméjükkel elsősorban azokhoz a fejlett európai országokhoz szeretnének csatlakozni, ahol az elmúlt évtizedek tudományos és technikai vívmányai az anyagi jólét megteremtésének kimeríthetetlen forrásaivá váltak. Magyarországon is gyökeret kell vernie annak a meggyőződésnek, miszerint a természet tanulmányozása legalább oly mértékben segíti az ember és a haza művelődését és haladását, mint a bölcseleti tudományoké, melyek önmagukban véve már nem maradhatnak egyedüli alapkövei a polgárosodásnak. Az archeológiának, mint a természettudományokkal összeköttetésben lévő tudománynak külön szakként fölvétele ezen a találkozón hangzott el először Kubinyi Ágoston fi-