Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Kaiser Anna: A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros

ját hatásköre nagyon valóságos; lehetőségei is azok, de azért a szedett-vedett város­történeti emlékeit nem nagyon tudja eladni műemléknek. Bármilyen kevés egy rövid áttekintés ahhoz, hogy az olvasó komoly benyomást szerezhessen a műemlékvédelem feladataival érintett szervezetek szerteágazó tevé­kenységéről, működéséről, együttműködéséről, egyet-mást talán mégis közvetíte­nek ezek a régi históriák. Annyi talán észrevehető belőlük, hogy ugyanaz a feladat milyen sok síkon, milyen sokféle szerepben tud megjelenni. Már az is érdekes, kezdettől mennyire nem csupán a védelemről szólnak az intézkedések, mint in­kább megismerésről, számbavételről, érvényre juttatásról. Közművelődés jogcí­mén, városfejlesztési feladatok között vannak jelen a város életében. A jegyzék, ami nincs, önmagában is egész történet. Érdekes a hullámzás, ahogy olykor magasra emelkedik egy gondolat, aztán ellankad, gépiessé válik. Ahogy ugyanaz az eszme egyik ember kezében cél, melynek szolgálatára fordítja munká­ját, másikéban eszköz, melyen keresztül a személye érvényesülhet. Az pedig szinte megható, ahogy egy intézmény, egy Bizottság, egy ügyosztály vala­milyen csoportja, olykor alig néhány ember, teszi a dolgát s abból kirajzolódik a magyar kultúrtörténet egy fejezete. Leginkább őket kellene meglátnunk az esemé­nyek mögött, leginkább ezekről az emberekről szólnak az elmondott históriák. Szin­te hihetetlen, mennyi múlhat egy-egy emberen, és ha van tanulság ezekben a törté­netekben, talán ez az, és ha lehet reménységünk ajövő iránt, az is ebben rejlik. Van talán valami szépség abban is, ahogy a MOB - ez a kissé bizonytalan jog­körrel és meglehetősen korlátozott lehetőségekkel rendelkező bizottság -, amely oly sokszor állt ellen a város gyorsabb cselekvéshez szokott intézményei unszolá­sának, irattárában milyen szépen és biztonságosan megőrizte amazok munkássá­gának minden közös emlékét, mint ahogy amazoknál jobban volt képes fenntar­tani saját jogfolytonosságát is. Lehet, hogy ebben is rejlik valami tanulság, melyen el lehetne tűnődni. JEGYZETEK 1 Az elfogadott törvény az 1872. évi XXXVI. törvénycikk, amely kimondja, hogy a főváros Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget területéből alakul. 2 „1870. évi X. törvénycikk a Duna folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közle­kedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és a közmunkák végrehajtási költségeiről." Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? (1870-1930). A Fővárosi Közmun­kák Tanácsa története. Bp., 1931. 86. Preisich Gábor: Budapest városépítésének története. 2. A kiegye­zéstől a Tanácsköztársaságig. Bp., 1964. 25-34. Budapest története. Főszerk. Gerevich László. IV. Buda­pest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Szerk. Vörös Károly. Irta: Spira György, Vörös Károly. Bp., 1978. 299-309. 3 „Foglalatosságaim Óbudára vezetvén, megtekintem egyúttal az úgynevezett római izzasztófürdőt is. Atkocsizván ennélfogvást a tiszttartói hivatalhoz, tartozó tágas gazdasági udvaron, szemeim előtt láték állani egy négyszögben emelt épületet, mit eleinte tüzifecskendők félszerének tartottam,mell) hez. most már elhozatván a kulcs, lelépdeltem. A négyszög-épület belső világossági hossza 3 öl, szélessége pe­dig 2-3; az épület tetővel van ellátva és zsindellyel fedve, ajtajától falépcsők vezetnek alá mintegy 8 láb­nyi mélységre." Nóvák Dániel: Óbudai nevezetességek. Társalkodó No 54, 1837. július 8. 213-214.

Next

/
Oldalképek
Tartalom