Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)
alap, és 4 500 000 Ft az ezen kívül egyházak, városok és tulajdonosok, illetve kegyurak által vállalt költségek összege. Az egész, közel 8 000 000 Ft-ból 4 665 000 Ft esett csak a három kiemelt templom helyreállításra: a budavári Nagyboldogasszonytemplomra 1 665 000 Ft, a kassai székesegyházra 1 200 000 Ft és a pécsi székesegyházra 1 800 000 Ft. Ami a fennmaradó 3 335 000 Ft-ból nem templomokra jutott, az. összesen 1 435 000 Ft, amiben benne van a bajmóczi vár 1 000 000 Ft-os újjáépítése Pálf'fy gróf által, az. állami költségvetésből Vajdahunyadra és Zólyomra juttatott kb. 400 000 Ft, valamint néhány kisebb munkára fordított összesen 35 000 Ft, ezek: a zsámbéki templomrom 8 000 Ft, körmöcbányai Szentháromság szobor 10 000 Ft, az aquincumi kisajátítások és feltárások 10 000 Ft, az egri minaret 4 500 Ft, a Hunyad megyei Várhegy Mithras-templomának feltárása 1 000 Ft, végül a budai Rudas fürdő 500 Ft összeggel. (Forster adatai között nem szerepel az egyik jelentős világi műemlék: a lőcsei városháza.) A további 1 900 000 Ft templomokra fordított összegből harminc különböző nagyságrendű és jelentőségű helyreállítás költségeire futotta, amelyek között ugyancsak kiemelkedő értékű műemlékeink szerepelnek. Ezek arányainak érzékeltetésére csupán néhány adatot érdemes megemlíteni: Ják 200 000 Ft, Bárda 250 000 Ft, Pannonhalma 120 000 Ft, Garamszentbenedek 100 000 Ft, Körmöcbánya, vártemplom 103 000 Ft, Pest-belvárosi plébániatemplom 75 000 Ft, Kisbény 50 000 Ft, Ákos 36 000 Ft, Ócsa 20 000 Ft, Pozsony, ferencesek 40 000 Ft, Pozsony, klarisszák 23 000 Ft, Csütörtökhely 50 000 Ft, Keszthely, ferencesek 32 000 Ft, Harina 6 500 Ft stb. Ezekből az adatokból kirajzolódnak az intézményes műemlékvédelem első három évtizedének bizonyos tendenciái, így a történelmi múlt és a műemlékek értékelésére vonatkozó általános felfogás, a műemlékek helyreállításában kifejezésre juté) műemlékvédelmi politika állami, egyházi és helyi önkormányzati szempontjai, a műemlékvédelem állami szervezetének méltatlanul szegényes eszközrendszere, és a millennium reprezentatív gesztusaira fordított aránytalan anyagi áldozatok szemben pl. a műemléki értékek század eleje óta sürgetett országos számbavételére, nyilvántartására és dokumentálására juttatott jelentéktelen keretek elégtelenségével. A „mit" és „miből" kérdései után a „hogyan" kérdése tekintetében a század utolsó évtizedeiben tovább élnek a Henszlmann által elméletileg alátámasztott purizmus, és a Schmidt Frigyes bécsi iskolájából táplálkozó historizmus tendenciái. A kiemelt helyreállításokat irányító Schmidt, valamint a Műemlékek Bizottsága alapító építészei: Steindl és Schulek felfogásának eredményei az építtetői szférában is hatást gyakorolnak, kortársaik majd munkatársaik kezén pedig tovább terjednek. 92 Maga Schmidt a pécsi székesegyház befejezésének évében, 1891-ben meghalt, de távozásával a korszakra gyakorolt hatása nem múlt el és tanítványai még jó darabig tovább örökítik a bécsi iskola szellemét, amelyet csak lassan vált fel a század elejétől a modern gondolatok érvényesülése. Kortársai közül id. Storno Ferenc a nyolcvanas években még aktív, 1881-83-ban a garamszentbenedeki apátság, 1882-86-ban a pannonhalmi kerengő, ezzel egyidejűleg 1884-86-ban a körmöcbányai vártemplom, 1885-86-ban pedig fiával, ifj. Storno Ferenccel a soproni Szt. Jakab-kápolna munkáit végzi. Schmidt tanítványai közül Steindl a kassai székesegyház mellett 1879-98 között a bártfai plébániatemplomot állítja helyre, 1882-84-ben a máriafalvi templomot, 1890-91-ben pedig a
