Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)
jóvoltából. 58 A törvényjavaslatnak két olyan döntő jelentőségű eleme volt, amely eleve lehetetlenné tette, hogy az valóban Magyarország műemléki értékeinek hatékony védelmét biztosító jogszabály lehessen. Az egyik buktatója az volt a szabályozásnak, mely szerint a műemléken minden beavatkozás ugyan csak a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a műemlékek bizottsága véleménye alapján meghozott döntése, illetve engedélye alapján lehetséges, de ez csak addig áll fenn, amíg a tulajdonos a műemléket fenn kívánja tartani. Abban az esetben ugyanis, ha a tulajdonos bejelenti, hogy a műemléket nem akarja fenntartani, csak annak az állam által való kisajátítása útján lehet megakadályozni lebontását, vagy átalakítását. A másik az a döntő ellentmondás, hogy bár a törvény úgy kezdődik, hogy a műemlékek a törvény oltalma alá helyeztetnek, de a továbbiakban úgy intézkedik, hogy nem minden, hanem csakis azon műemlékek helyeztetnek a törvény oltalma alá, amelyeket a kormány fenntartandónak nyilvánít, mert „a modern élet exigenciái és a műemlékek fenntartására szolgáló javadalom korlátolt volta tiltja, hogy valamennyi műemléknek fenntartása különbség nélkül kimondassék". A képviselőház a törvényjavaslat első fejezetét a közoktatásügyi-, a másodikat az igazságügyi bizottságnak küldte meg véleményezésre. A közoktatásügyi bizottság e két hiányosságot felismerve javasolta egyrészt, hogy az első paragrafus határozza meg a műemlék fogalmát és a védendő műemlékek körét, másrészt, hogy előre látva a kisajátításra szolgáló költségkeretek csekélységét, a műemlék lerombolását kisajátítás nélkül is meg lehessen tiltani, „ha másfelől kellő szakszerű és hatósági vizsgálat folytán kiderül, hogy az illető tárgy lerombolása a tulajdonos érdekéből is legalább nem sürgősen szükséges és annak további fenntartása a tulajdonos módjában is van". Magyarul: a spekulációs okokból kezdeményezett bontások megakadályozására kívánt törvényes lehetőséget biztosítani. Végül még azt is javasolta a közoktatásügyi bizottság, hogy a kormánynak legyen joga nem csak az egész épületet, hanem csupán annak egyes tartozékait is kisajátítani, mint freskók, szobrok, domborművek stb. Az igazságügyi bizottság megkísérelt az 1. § számára egy általánosabb fogalom-meghatározást adni, amely szerint minden műemlék a törvény védelme alá helyeztetik - ami végülis nem ment keresztül -, de a fenntartandónak nyilvánított műemlékek név szerinti felsorolását nem tartotta megoldhatónak. A műemlékek fenntartásával kapcsolatosan a közoktatásügyi bizottság által felvetett kérdésekkel nem foglalkozott. Végülis a tervezetet az igazságügyi bizottság által átfogalmazott és átszerkesztett formában terjesztették a képviselőház elé. Jellemző, hogy mindkét házban csak az ingó emlékek védelmét hiányoló felszólalások vol1881. XIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról.
