Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Vándor László: A Zala megyei ferences kolostorok kutatása

között félúton a falutól délre, a Mura árterén található, a kotrással végzett kavicsbányászás során téglából készült alapfalakba ütköztek. A terület a Maláka-patak torkolatától északnyugatra van. A kavicsbányában leletmentést végezni nem lehetett, mert a jelenlegi talajvízszint ezt nem tette lehetővé. A kotrógép a nagy faldarabok mellett néhány idomtéglát, emberi csontokat és 15-16. századi kerámiatöredékeket hozott a felszínre. A lelőhely fekvése és a leletek alapján alapos a gyanúnk, hogy a bányamunka a szemenyei ferences kolostor maradványait pusztította el.

9 II. Falkos (ma: Hahót-Alsófakospuszta) Erre a kolostorra vonatkozó írásos adatunk meglehetősen kisszámú. Sem alapítási idejét, sem titulusát nem ismerjük. Az alapító személyét azonban joggal kereshetjük a Hahót nemzetség tagjai között, hiszen a kolostor az ő birtokukon feküdt, 1356-ban, amikor Hahóti Herbold utódai birtokaiban megosztoznak, még nem említik Falkoson a kolostort.

19 1384-ben azonban már mint meglévő szerepel.

11 Az alapító személyére a jelzett időhatárok között joggal gyanakodhatunk. 1356-1388 között szerepel az a Miklós, aki 1382-ben alnádor volt, és aki hol a „Hahóti", hol a „Sejteri", hol pedig a „Falkosi" előnevet használja.

12 A kolostor, amely a marianus ferenceseké volt, és azok fehérvári őrségéhez tartozott 1533ban szerepel utoljára.

13 Helye: Az egykori kolostor helye pontosan meghatározható. Alsófakospuszta déli végétől nyugatra, a település fölé magasodó dombhátat széles, kelet-nyugati irányú vízmosás vágja ketté. Ennek a vízmosásnak az északi peremén, részben szántott területen, részben az erdőben, a felszínen is nagy mennyiségben látható tégla törmelék jelzi a kolostor maradványait. Régészeti kutatására még nem került sor, azonban egy ehhez tartozó sütőkemence feltárásra került, melynek tapasztásából alakos és ornamentális kályacsempék kerültek elő.

14 III. Keszthely A kolostor alapítója Lackfi István a mezőváros birtokosa, aki a 14. század második felében székely ispán, horvát bán, erdélyi vajda, majd 1389-92-ben nádor volt.

15 A ferencesek 1367-ben vagy 1368-ban érkeztek Keszthelyre, és úgy volt, hogy a város szélén lévő Szent Lőrinc kápolnát veszik használatba és mellé építenek. András keszhelyi plébános ezt ellenezte és a pápa elé fellebbezett. így a ferenceseknek új egyházat kellett építeni, ennek titulusa a Boldogságos Szűz lett. Elkészülésének ideje 1385-86-ra tehető.

16 1397-ben ide temetik el az alapítót, akinek sírköve ma is megvan. 1554-ben a török elfoglalja a szomszédos somogyi területeket, a szerzetesek elmenekülnek, és a kolostort a város akkori birtokosai a Gersei Petők várrá alakítják át.

17 Ettől kezdve a keszhelyi ferences kolostor végvár lett, egyházi funkcióját csak a 18. században nyerte vissza. A ferencesek a templomot érintetlenül hagyják, a kolostort 1723-30 között teljesen átépítik, a templom barokk berendezést kap. A 19. század elején a kolostort ekkor megkapó premontreiek újabb átalakításokat végeztetnek. A múlt század végén a kolostor utcai homlokzatát eklektikus stílusban átépítik. 1878-ben a templom homlokzata elé hatalmas, oda nem illő tornyot emelnek. Magának a templomépületnek a legnagyobb mérvű átépítésére hosszas nekikészülődés után 1896-ban került sor. Ekkor a kor elveinek megfelelő „restauráláson" esett át, amelynek terveit Sztehló Ottó készítette. A purista „restaurálás" során el-