Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor építéstörténete a 17. század végéig

mentén húzódó fedett folyosóra - a körbejárás így volt biztosítva. (10. kép) ( A torony emeleti szintjén átjárót nyugat felé csak 1730-ban törtek.) A toronyalj először nem volt boltozott. Erre utal, hogy másodlagos kövekből kialakított az elszedett, félköríves ajtó az emeleti szinten, s alatta - a mai födémmel vágva jól láthatóvá vált a kváderekből emelt toronyfalban egy téglával befalazott korábbi ajtó helye, e mögött van a középkori boltozat, a kettő egyidőben nem létezhetett. Még további kutatásaink során tisztázni szeretnénk, volt-e lettner kijárat a torony felől. A torony emeletének déli oldalán, a szentély felöli sarokban egy tégla befalazás látható. Méretéből, elhelyezkedéséből képzelhető, hogy egy korai kijárat lehetett a lettnerre. A korábbi, boltozatlan torony emeleti ajtajának szintjével eshet egybe. A szentély és a hajó észak felé eső csuklópontjában, a sarokban csigalépcső nyomait tártuk fel. A 17. századra keltezhető, de feltételezhetően középkori előzményei vannak. (A különböző szintek közti közlekedést így lehetett a legegyszerűbben megszervezni.) A lépcső falában találtunk a templom hajóterébe, annak sarkába vezető kis ajtó fülkét, küszöbszintje lejjebb esik, mint a torony boltozott periódusáé. Talán nem elképzelhetetlen, hogy a toronyszint emelésekor ide került a lettner kijárat. A megemelt szintre vezető lépcsőről kényelmesen be lehetett lépni az alacsonyabban nyíló ajtófülkébe. Azt tudjuk forrásainkból, hogy az első barokk szószéket Perényi Mária, Balassa Gábor özvegye 1730-ban az „első 13. Kerítésfal maradványa a nyugati szárnyban, 1990.