Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról

50. Vö. a 32. jegyzettel. 51. Ez utóbbit az Alsóvárosi Plébánián őrzik; közli: Bálint 1966. 36. 52. Erre már Cs. Sebestyén 1938. 111. felfigyelt. 53. Téglaméretek: nyugati ablakok befalazása: 30,4—33,6 x 15,4—18 x 5,9-7,9 cm között; déli hajóablak könyöklők első magasítása: 31,5 x 33,4 x 16-18 x 6,8-7,4 cm között; déli hajóablak könyöklők felső magasítása: 28,7-29,5 x 15,2-16,5 x 6,8-7,4 cm között. 54. 1991-ben a déli homlokzat nyugati hajóablakának alsó befalazását megbontva nem találtunk kávára, vagy könyöklőre utaló nyomot az ablaknyílásban. Úgy véljük, az ablakok magasságának pontos méretét az osztók és mérművek elhelyezésekor, azokhoz igazodva, az építkezés utolsó fázisában határozták meg, téglából kialakítva a rézselt könyöklőket, melyeket vakoltak és meszeltek. Az egyetlen mérműtöredéken (erről: Lukács - Szónoky - Hadnagy 156-157, a felmérési rajzot is közölve) is festésnyomokat találtunk. 55. Csak a külső falsíkot falazták ki rendesen, a falmag téglatörmelékkel, tört téglával, sárral volt kitöltve. Sajnos a kibontás során itt keresett mérműtöredékek nem kerültek elő. Az osztók és mérművek kőből készültek. A kőanyagról: Lukács - Szónoky — Hadnagy 156-157, 166-167. 56. Ezt csupán egy ablaknál, a nyugat felől számított másodiknál volt alkalmunk belülről megfigyelni. A mérművek elpusztításáról Reizner III. 412., aki könyvében még leírta azokat, lábjegyzetben, mint szemtanú adott hírt pusztulásokról. 57. Csupán a szentély nyugati, keskenyebb ablaka kétosztású. 58. A támpillérek a középkori falnak nekiépültek; 2 méter magasság felett helyenként utólag bekötötték őket. 59. Az itt elhelyezett Mátyás-emlék, az új támpillérek, valamint a belül lévő Kontuly-freskó miatt. 60. A kapuépítmény felső részét legkésőbb 1931-ben - a Mátyás-emlék elhelyezésekor - visszabontották. A díszíünények csak a Mátyás-emlék takarta felületen lehettek, a fölötte lévő falszakaszon semmit nem találtunk. Az évszámos kőtábla a falhoz viszonyítva másodlagosan került elhelyezésre, a felszentelés alkalmával. Az északi homlokzat 1503-as évszámú táblája - amit szintén emberfej díszít - a délihez, hasonlóan másodlagosan lett elhelyezve. Az emberfej 1992-ben - a homlokzat újravakolása alkalmával - került elő. 61. A bontásokat sárgával jelölte. Cs. Sebestyén 1938. 100. alaprajza szerint újkori a déli bejárat előépítménye. A befalazott nyílást Cs. Sebestyén Károly is látta, Cs. Sebestyén 1938. 118. 62. Két réteg, kb. 1 cm vastag vakolatréteg maradt meg rajta, mindkettő fehér meszeléssel. Az öt lépcsővel szűkülő béllet csak a nyugati oldalon maradt meg épen, a keleti legbelső lépcsőjét elpusztították. A bejárat felső lezárása, amit az ívindítások alapján Gál Tibor építész 1985-ben szerkesztett ki, enyhén csúcsíves volt. A déli bejárat bemutatását H. Vladár Ágnes és Fülöpp Róbert tervezte (OMvH). 63. Cs. Sebestyén 1938. 101. 64. MOB Irattár: 33/1923. 65. A XXV. Jegyzőkönyv az OMF könyvtárából 1957 és 1970 között eltűnt; OMvH Tervtár, Szabó Erzsébet cédulája a Jegyzőkönyv 125-133. lapjáról. 66. L. a 65. jegyzetet, 133-137. 67. Cs. Sebestyén, 1938. 106-107. 68. A párkány alatt 2,40 méterrel először egy 1,75 méter széles, kőkerettel tervezett ablakot kezdtek építeni. Szándékukat később megváltoztatva, a párkánytól 1,30 méterre lefelé egy ugyancsak kőkeretesnek tervezett, de az előzőnél szélesebb (2,25 méter) ablak építésébe kezdtek. Ezeknél a kávák síkja merőlegesen futott be a szentély falába. 69. Hódy Imre 1863-as epitáfiuma azt bizonyítja, hogy a szentély nyugatról számított második támpillérközében a könyöklő megemelése az epitáfium elhelyezés előtt megtörtént, ez ugyanis már a felfalazásra került. 70. Cs. Sebestyén Károlynak az építéstörténettel kapcsolatos elképzeléseit 1. Cs. Sebestyén 1938. 99103; Cs. Sebestyén 1943/a. 3-4; Cs. Sebestyén 1943/b. 71. A fészkekben építkezésre utaló nyomot nem lehetett megfigyelni. 72. Vö. Lukács - Szónoky - Hadnagy 156. 73. Ordinansz 67-68.: Az „új Evangéliumnak hívatlan hirdetői" a templom cintermét elfoglalták, „de ezzel meg nem elégedvén, minket a templom derék részéből (navi Ecclesiae) kiszorítottak, minékünk egyedül a Sanctuarium hagyatván meg; a mellyből oldal ajtó nyittatván - melly utóbb berakattatván, mái napig is meglátszik - ..." i. m. 70. Nyilvános, a török előtt zajló vallási vita után a barátok 1545-ben visszakapták a templom hajóját. Bálint 1983. 137-146, közli a Dugonics András által 1794-ben, Gárdonyi Géza által 1897-ben és Mikszáth Kálmán által 1914-ben megörökített történetet. 74. A kolostor kőfaragványairól: Lukács - Szónoky - Hadnagy 157-158. 75. Téglaméreteket 1. a 40. jegyzetben.