Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Kárpáti Gábor – Szekér György: A pécsi ferences és domonkos kolostorok kutatása

A feltárás során előkerült nagy számú építészeti kőtöredék döntő többsége különböző boltozatokhoz tartozó borda, néhány ablakkeret és ablakosztó, valamint egy gazdagon színezett reneszánsz szemöldökpárkány töredék volt. Számos reneszánsz sírkőtöredék is előkerült, köztük egy gazdagon díszített lap jelentős számú darabja. (8. kép) A boltozati bordákat a bordaprofil és a lelőkörülmények alapján jól el lehetett különíteni egymástól. Az anyagban a kétszer hornyolt alaptípus két változata is szerepel, az egyik, jellegezetesen mély horonykialakítású borda biztosan köthető az északi mellékhajó bővítéséhez, míg a laposabb jellegű - szórvány leletként előkerült - bordák elképzelhetőek mind az északi mellékhajó korábbi, a bővítés által nem érintett keleti szakaszán, mind a kerengőben. Talán a szentély boltozatához tartozik az a bordatöredék, melynek markáns orrlemezű körtetagja két keskeny ferde lemezzel kapcsolódik a horonypárhoz, maga a bordatő már elpusztult. Egy másik körte tagos csoport viszont jól köthető a főhajóban, a szentély előtt húzódó lettnerhez, melynek alapfalai is előkerültek. A töredékek finom - szinte stukkószerű - anyaga gazdagon díszített vörös-kék-arany festéssel. A bordák keskeny orr8. Reneszánsz sírkő a domonkos kolostorból.