Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Kárpáti Gábor – Szekér György: A pécsi ferences és domonkos kolostorok kutatása

A következő építési fázisban - egyelőre pontosan meg nem határozható időben - a hajóhoz északról egy a nyolcszög három oldalával záródó, a sarkain támpillérekkel erősített kápolnát építettek, majd később a záradékot elbontva keleti és nyugati irányban megtoldva mellékhajóvá alakították át, keleti végén egyenes lezárással, a sarkon átlós támpillérrel. Az utolsó nagy átépítés során a főhajó járószintjét megemelve - és a fesztávot kicsit kiszélesítve - a főhajót beboltozták úgy, hogy északon, a mellékhajó terébe álló támpilléreket építettek. Ekkor 1500 körül a főhajó és mellékhajó terét az előkerült vállkő tanúsága szerint a nyugati szakaszon legalább két magas árkádíwel összenyitva, a mellékhajó észak felé történő bővítésével együtt, csarnokszerkezetűvé alakították. A főhajó keleti felében a szentély elé lettnert építettek. A főhajó új boltozatának oldal nyomását a déli oldalon, a kerengő felett, támíwel vezették le a folyosó udvari falához hozzáépített támpillérre. 7. A domonkos kolostor ásatási alaprajza.