Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

átalakításáról és felhasználásáról. A barokk kolostor, hasonlóan a középkorihoz, egyszerű formákkal, részletekkel készült. A kor általános formanyelvén szólalt meg, amely alól talán csak a templom hajójának boltozata képez kivételt. A vasvári domonkos kolostor több mint hétévszázados sorsa egybefonódott a város történetével. Reméljük, hogy a település 1986-ban újra elnyert városi rangja jótékonyan hat vissza a kolostor épületére; és ma bármennyire is kilátástalanak tűnik, de segít annak régi egységét, jelentőségét visszaállítani. JEGYZETEK 1. A kutatásokat P. Hajmási Erika régésszel és Dávid Ferenc művészettörténésszel közösen végeztem. Köszönöm szíves együttműködésüket a kézirat megírásában. 2. 1987-1988-ban az épületegyüttesből a templom helyreállítása a r. k. egyház jelentős anyagi áldozatvállalásával befejeződött. Ugyancsak az egyház kezdeményezésére és szervezésében a nyugati szárny két külső homlokzatát is lényegében helyreállították 1988-ban. A helyreállítások tervezője Ivicsics Péter építészmérnök (OMF) volt. Az állami tulajdonban lévő többi kolostorszárny külső és belső felújításának kezdete pénzügyi fedezet hiányában teljesen bizonytalan. Az épület nagyon rossz műszaki állapota - a déli szárny legfelső szintje évek óta életveszélyes és kiürítették -, a benne található sokféle funkció (r. k. plébánia, művelődési ház, zeneiskola, múzeum, üzeletek stb.) a teljes felújítás mielőbbi elkezdését indokolná. Az épületegyüttesben lévő intézmények legalább részleges kiköltöztetése lenne az alapfeltétele a további kutatásnak. 3. P. Fehér Mátyás: A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története 1241-1941. Bp., 1942. 9. skk. Az alapítás éve vitatott. Fehér Mátyás a rendi káptalani határozatok alapján az 1241es alapítás mellett foglalt állást. A kolostor hagyományaiban a 18. században az 1244-es alapítási évszám élt. A barokk újjáépítés után a templom diadalívére festett kronosztikon ezt az évszámot foglalta magában. E-ő mk: Vasmegyei régi várak és várromok. II. Levél Vasvárról. Társalkodó VII (1838) 95. sz. 376. Ugyanezt a kronosztikont írja le: Nóvák Mihály: Vasvár története. Zalaegerszeg, 1901. 36. és Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl. Bp., 1933. 282. Iványi Béla: A. középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 31. skk. a nem sokkal 1254 előtti alapítást tartotta valószínűnek, az ekkor megerősített, szerinte nem sokkal korábbi, oklevél alapján. 1. HO IV. 27; ÁÚO VII. 151, kritikai kiadása: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, (szerk.: Szentpélery Imre) I. Bp., 1923. 311. 5. A kolostoregyüttesről a kutatások előtt is tudott volt középkori eredete; de, hog)' a fennálló épületek lényegében megegyeznek a középkori kolostorral, az teljesen ismeretlen volt. Az eddigi összefoglaló művek, melyekben egyáltalán szerepelt, mint középkori alapítású, a barokkban teljesen újjáépített rendházat említették. 6. Az északi oldalon lévő elfalazott bejáratot az 1912-es revonáláskor már felfedezték. Fehér i. m. 84. 7. A homlokzat közepén lévő körablak nem azonos a helyreállítás előtt a homlokzaton látható körablakkal. Ez utóbbit a barokkban alakították ki, valamivel lejjebb a középkorinál. Ekkor bontották ki, vag)' ekkor eshettek ki a korábbi ablak keretkövei. 8. A lettner építését az 1249-es Generális Káptalan írta elő a domonkos rendi templomokban. Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte. IV. Suittgart, 1958. 138. skk. 9. A szentélyhez dél felől csatlakozó sekrestye előtt nyitott kutatóárokban lehetőségünk volt a szint feltöltődését megfigyelni. 230 cm mélyen jelentkező középkori járószint felett homogén, homokos feltöltés volt, leletanyag nélkül. A járószint ilyen nagymértékű változása egy időpontban történt feltöltéssel ment végbe, talán a 18. század második felének építkezéseikor, de elképzelhető, hog)' csak a 19. század második felében. A kolostort ábrázoló 19. század végi fényképen már a feltöltött szint látható. (Képeslap a Vasvári Helytörténeti Múzeumban ltsz. nélkül.) 10. Az északi homlokzat előtt a helyreállítás megkezdéséig további három támpillér volt. A támpillérekről a kutatás bebizonyította, hogy az 1912-es tatarozáskor készültek, szerkezeti funkciójuk nem volt. A templom 1987-1988-as helyreállításakor ezeket a támpilléreket elbontottuk, csak a középkoriak maradtak meg. 11. Fehér Mátyás „a templom padlásán a templomtoronyhoz közel eső belső oromfalon látható bordazatokéról tesz említést. Valószínűleg a szentély és a hajó közötti oromfalban lévő félköríves zá-