Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Fügedi Erik: A koldulórendek elterjedése Európában és Magyarországon

Innen az egyetem már csak egy karnyújtásnyira volt. A nyomor akkoriban sem tanúsított tiszteletet a tudomány művelőivel; az egyetemeken rengeteg olyan hallgató volt található, akinek nem álltak rendelkezésére a tanulmányokhoz szükséges anyagiak, sem valamilyen benefícium, még kevésbé készpénz formájában. Pedig ezek, az intellektuális proletariátushoz tartozók, nagy teljesítményekre voltak hivatva, s a rend védőszárnyai alatt - anyagi, sőt egzisztenciális gondjaiktól mentesítve - el is érték azokat, gondoljunk csak dominikánus Aquinói Szent Tamásra és Albertus Magnusra vagy a ferences Bonaventurára és William Ockhamra. A két rend együttes erőfeszítése hozta létre a tudomány fejlődésének új korszakát. Ne legyenek illúzióink. A városok meghódítását nemcsak a hit buzgósága, a szegények iránti szolidaritás tette fontos céllá, hanem egy földhözragadtan gyakorlati szempont is. Egy koldust, egy falu minden nehézség nélkül eltarthatott, a koldusok szervezett csapatát nem. Ha a barátok annyit akartak összekéregetni, hog)' abból házukat felépíthessék és magukat folyamatosan eltarthassák, akkor a városokba kellett menniük, mert ott született meg az a gazdasági eredmény, ott növekedett meg a profit olyan mértékben, amely a koldulórendek létét lehetővé tette. A szegénvség - mint láttuk - a dominikánusoknak eszközül szolgált, a ferenceseknél alapvető jelentőségű volt. A pápaság mégsem tartotta megvalósíthatónak, ezt a ferences regula sorsa bizonyítja. Azt a regulát, amelyet Szent Ferenc 1209ben állított össze, III. Ince - a középkor legnagyobb jogász-pápája - nem erősítette meg, csupán a prédikálásra adott szóbeli engedélyt. Az 1221. évi átdolgozott változat sem nyerte el Róma tetszését, csak 1223-ra született meg a pápai áldást elnyerő Regula bullata. Róma nyilván tisztában volt azzal, hogy a rendház és templom fenntartása, de még a barátok fennakadás nélküli megélhetése sem volt összeegyeztethető a szegénységi fogadalommal, nem is beszélve arról, hogy ha valaki egyetemi tanulmányokat akart folytatni, akkor nem mondhatott le az elengedhetetlenül szükséges pergamen, tinta, toll és könyvek birtoklásáról. Mégis Szent Ferenc - igaz erősen megváltoztatott - regulái és főképpen végakarata mindig kisebb-nagyobb lelkiismeretíürdalást okozott követőinek, mindig akadtak olyan ferencesek, akik betű szerint kívántak rendalapítójuk elképzeléseinek eleget tenni. Gyorsan alakultak ki az ilyen mozgalmak, nem egyszer kihívva az egyház büntetését, míg végül az obszervancia elfogadható alaphoz jutott, s a 15. században kierőszakolta az obszerváns rend különválását, s ezzel Szent Ferenc követőinek kettészakadását. Ha az obszervánsok lelkiismeretüket a szegénység gyakorlatilag lehetséges legszigorúbb megtartásával nyugtathatták meg, testvéreik elhagyásával, nem egyszer az ellenük való nyílt fellépéssel szereztek maguknak ú j abb le 1 kii sine r e tfurdal ás t. Térjünk vissza a bevezetőben idézett képhez. Az egyház nem tudta követni az európai társadalom nagyarányú fejlődését, átalakulását, de az ebből keletkező veszélyt elkerülte a koldulórendek elismerésével és munkájuknak az egyház kereteibe történt bekapcsolásával. A lateráni bazilika nem omlott össze, a vézna kis szent, még két évszázadra biztosította az egyház rivális nélküli működésének lehetőségét. A magyarországi fejlődés felé fordítva a figyelmet, először is az ország néhány jellemzőjét kell kiemelni. 1. A középkori Magyarország mindvégig agrárország volt, sem sűrű városhálózattal, sem nagy városokkal nem rendelkezett, legnagyobb városai között is akadt több agrár jellegű. Arról sem tudunk, hogy a 13. században a falusi népfelej városokba áramlott volna, bőven volt az új települések számára mezőgí hasznosítható terület. A ferencesek számára ez. az. ország nem lehetett vonzó, bár már 1229-ben megjelentek itt.