Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Fügedi Erik: A koldulórendek elterjedése Európában és Magyarországon

2. A dominikánusokat - akik nyolc évvel korábban (1221) vonultak fel - sem az urbanitás magas foka vonzotta, hanem az a tény, hogy az akkori Európa keleti peremén elhelyezkedő magyar királyság, jó kiindulópontot jelentett missziós céljaik megvalósításához, akár a kunok, akár a honfoglalás előtti vándorlás során visszamaradt magyarok között. Nem véletlen, hogy 1242-ig csak öt ferences és tíz dominikánus kolostor keletkezett. A vázolt kiindulási pozíció hamarosan megváltozott. Amikor a prédikátorok rendje 1261-ben a királylány, Margit, consecratio-jával elvesztette a királyi udvar támogatását, a kezdeti lendület megtört. Addig 30 férfi és 2 női kolostort alapítottak, 1350-ben is csak 38 rendházuk volt. Helyükre a ferencesek léptek, akik 1350ig 51 új kolostort építettek fel. Ennyi város azonban nem létezett Magyarországon a 13-14. században, csak 33 házuk állt városban, így aztán a kialakuló mezővárosokba költöztek, azokon keresztüljutottak el a parasztsághoz. A 14. században a nagy ferences hagyományokkal rendelkező Anjouk politikai törekvései nyomán új, második ferences provincia, a boszniai jött létre, a 14. század végére már 11 házuk volt. Ennek a provinciának célja kifejezetten a misszió, az ortodoxok és az eretnekek térítése volt; legfőbb protektora maga a király, főképpen Nagy Lajos. A feladat nagyobb fegyelmet követelt, nem csoda, hogy a 15. században ők alkották az 1448-ban önállc»sult obszerváns provincia magját. A 15. század folyamán még 17 új házat alapítottak az obszervánsok, szinte kizárólag mezővárosokban, részben földesúri kezdeményezésre, részben az egyházi és világi hatalmasok segítségével, elvéve a minoritáktól rendházaikat. Ezeknek a kolostoroknak lakói már szinte kizárólag a parasztság között működtek, s a magyar népi vallásosság kialakulásában döntő szerepet játszottak. IRODALOMJEGYZÉK Englebert, O.: Saint Francois d'Assise. Paris, 1957. Hinnebusch, W. A.: The History of the Dominican Order. Staten Island, N.Y., 1966. Hourlien, J.: L'âge classique (1140-1378). Les religieux. (Histoire de droit et des institutions de l'Eglise en Occident). Paris, 1974. Lambert, M. D.: Franciscan Poverty. The Doctrine of the Absolute Poverty of Christ and the Apostles in the Franciscan Order, 1210-1323. London, 1961. Le Goff, J.: Ordres mendiants et urbanisation dans la France médiévale. Annales ESC 25 (1970) 924946. Moorman, ].: A History of the Franciscan Order from its Origins to the Year 1517. Oxford, 1968. Vicaire, M. H., O. P.: Histoire de Saint Dominique. I-II. Paris, 1957.