Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

H. Gyürky Katalin: A domonkos rend középkori kolostorai Budán

A korai templom alaprajza szentély nélküli hossznégyszög volt, mint a prágai domonkosok temploma alatt feltárt kisebb templomé.

3 A 13. század első felében épült, mint a Gdanskban talált templom. Két falpillére talán éppen a szentélyt a hajótól elválasztó diadalívet tartotta. Feltevésem szerint csak a szentély lehetett boltozott, vagy egy lettner (?). Ehhez tartoztak a konzolok. A hajót - feltehetően - síkfödém fedte. A fejezetek egyikén még láthatók a festés nyomai: a bimbók szára váltakozva sárga és piros volt. Budán a magyar népesség a németek telepítését megelőzve hüzódott fel a hegyre. Ennek időpontját nem ismertük. Ennek a templomnak segítségével megállapíthatjuk, hogy ez az esemény a tatárjárás előtt már megtörtént. A domonkosok a részükre átengedett templomot nem sokáig tartották meg eredeti formájában. A feltárásnál több helyen megfigyelt vastag koromrétegek azt a lehetőséget sem zárják ki, hogy a templom a tatárjáráskor leégett. Mindenesetre a szerzetesi életmódhoz idomult kolostorépítészet hagyományai, illetve saját építési szabályaik hamarosan szükségessé tették az új templom felépítését. A hosszú szentély például a szerzetesek elhelyezése miatt volt szükséges. Lehetséges, hogy építkezéseiket a kolostorral kezdték és csak ez után láttak a templom átalakításához. 1254-ben a nagykáptalan összehívása Budára már az építkezés befejezését kellett hogy jelentse. A kolostor és templom kiterjedését korlátozta a részükre átadott telek mérete, a magánkézben lévő beépült, vagy beépítésre kerülő telkek között. Templomuk hajója például már ekkor sem lehetett szélesebb, mint a lebontott templomé volt. A déli oldala mellett már nem lehetett szabad terület. Az apácakolostor alapításának körülményei természetesen egészen mások voltak. A király (IV. Béla) a kolostort Margit leánya számára alapította, s lakóinak az Istennek szentelt életmód volt egyedüli feladata. A szigeten lehetőség lett volna nagyobb kolostor építésére is, de a domonkos rend előírásai az egyszerűséget követelték meg. A templomuk alaprajza a budai rendház templomával megegyezik, kivéve belső osztását. Az apácák templomában a hajó nyugati felét az apácakarzat foglalja el. Emiatt a nyugati főbejáratra nem volt szükség. Helyére torony épült. A 13. században a szentély itt is nyújtott volt, egyenes záródással, jóllehet az ilyen szentélyre csak a szerzeteseknek volt szüksége, akik az istentisztelet alatt itt tartózkodtak. A domonkos rendnek felszentelt papjai voltak, kézműves munkát végző laikus testvérei nem. Az építkezéseket világi műhelyekkel végeztették, csak a terveket, a munkaszervezést és szigorú építési szabályaik betartásának felügyeletét végezte három kijelölt szerzetes. Ok felügyelték az apácák építkezéseit is. A szerzetesek és apácák kolostorain ugyanaz az építőműhely dolgozott, amelyik a Nagyboldogasszony plébániatemplomot, a Mária Magdolna templomot építette. Erre az ásatásoknál előkerült kőfaragványokból lehetett következtetni. A domonkosoknak egyszerűségre és a hivalkodás elkerülésére kényszerítő szigorú építési szabályaik voltak, amelyeknek betartására a 13. században még gondosan ügyeltek. A négy évenként megtartott nagykáptalanok alkalmával felülvizsgálták az új építkezéseket és előfordult, hogy részleges vagy teljes lebontásra kötelezték a szabályokat megsértő kolostort. A belső terek magasságát a szabályzat lábmértékben határozta meg, de a „láb" nagysága úgyszólván városonként más volt. A budai templomnak véletlenül megmaradt egy rövid párkánytöredéke. Ennek alapján megállaptíhattuk, hogy a budai kolostor (és talán valamennyi magyarországi kolostor) a bolognai anyakolostor mértékét követte. A budai kolostorok templomai nyújtott szentéllyel épültek. Ez is elárulja, hogy a század közepénél előbb nem épülhettek. Ekkor már elválasztották egymástól a templomban a világi hívők és a szerzetesek tartózkodási helyét. A budai kolostor