Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

H. Gyürky Katalin: A domonkos rend középkori kolostorai Budán

szerzetesei már nem templomuk falain kívül folytattak prédikációs tevékenységet, mint ahogy korábban szokás volt. A feladatok megváltozása maga után vonta az épületek alaprajzi és felépítményi változását. A magas ablakok által jól megvilágított templomhajókban folytak a prédikációk.

4 A városképben a homlokzatnak volt meghatározó szerepe. Az egyszerűség itt is követelmény volt. A homlokzat közepén nyíló lépcsős kapu keretnek csak a lábazatát ismerjük. Az itáliai (pl. a bolognai) homlokzatok ismeretében úgy gondoljuk, hogy nem volt túldíszített. A kapu felett, a keskeny oromzat közepét nagy rózsaablak foglalta el. A kőrács keresztmetszete a Nagyboldogasszony templom rózsaablakával egyezett, csupán a szerkesztése különbözött egymástól. A templom belsejében a keskeny, osztatlan hajót síkfödém fedte. Oszlop nem lévén, feltehető, hogy a konzolokat faragták az itáliai domonkos templomokra jellemző egyszerű sásleveles díszítéssel, amelynek másodlagos elhelyezésből eg)' kopott darabja került elő. A szerzetesek templomának a 13. században még nem volt tornya, csak huszártornya. Az apácák templomában lévő sírok közül V. István és Margit sírját azonosították. Ez utóbbi a diadalív vonalában, a templom tengelyében került elő. Ebben a helyzetben állott Bolognában a rendalapító Szent Domonkos sírja is. A sírhely a szentélyből és a hajóból egyaránt ablakokon keresztül volt megtekinthető, miközben a két részt egymástól fal választotta el. Ugyanilyen elhelyezésű sírhelyet a budai templomban (13. század) is találtunk. Nem tudjuk kit temettek ide, de a rend jelentős személyisége lehetett. A budai szerzetesi templom nem a főuraknak, vagy a királyi családnak, hanem inkább a polgárságnak volt a temetkezőhelye. Itt temettek el a 13. század végén eg)' Régensburgi Jánosnak nevezett személyt, akiről feltételezhető, hogy kereskedő volt. A szigeti apácák kolostorán három építési periódus különíthető el. A 13. században az első templommal együtt épült kolostoron - legalábbis alaprajza tekintetében - nem történt később sem változtatás. 1381-1409 között a templomot az alaprajz jelentős megváltoztatása nélkül csak egy sokszögletű szentély záródással kiegészítve építették át gótikus stílusban. Ekkor az apácák karzata az emeletre került. A 15-16. század fordulóján a gazdasági udvar körül építettek új épületeket. A szerzetesek városi rendházán ennél több periódust lehetett megkülönböztetni. A 13. századi kolostornak csak részleteit ismerjük. (5. kép) A keleti szárnynak falmaradványai a város első falának vonalát kiegészítő helyzetben kerültek elő. Lehetséges, hogy midőn ez a szárny a birtokukba kerülő korábbi templom mellett felépült, nem is volt folytatása.

5 E szárny elkészülése után nyomban a templom újjáépítéséhez fogtak, majd ennek befejezése után már a rendházzal és szerzeteseivel kapcsolatos új terv született. Az első kolostorépületnek néhány köve előkerült. Rekonstrukciójuk többféle megoldást is lehetővé tesz. A magam részéről a káptalan terem bejárat árkádjainak képzelem el, mivel ebben a keretben valamennyi előkerült részlet elhelyezhető. A budai domonkosok még IV. Béla idejében kegyvesztettek lettek, de amikor az utolsó Árpád-házi király (III. Endre) halála után a trón öröklése körül folyó küzdelmekben a pápa pártfogoltja, Anjou Károly mellé álltak, a királyban újból pártfogóra találtak. A pápa minden tartományban egy rendi főiskola felállítását rendelte el és jóllehet a budai kolostor nem volt a legrégebbi Magyarországon, de a város növekvő jelentősége és a szerzetesek magas pártfogói miatt Budát jelölték ki a tartomány főiskolájának helyéül. Az iskola 1304-re, vagy 1305-re már állt. Előzőleg azonban ki kellett alakítani az iskola helyét, átépíteni a kolostort, hogy az iskola ellátásához szükséges működést az ekkor kapott majorsággal biztosítani tudják. Az első kolostorépület elbontása után - véleményem szerint - ekkor épült