Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Vándor László: A Zala megyei ferences kolostorok kutatása
tó, a toronytestet megtörő párkány felett egy csúcsíves záródású mérműves ablak található. A templomnak két bejárata volt. Az egyik a nyugati homlokzat közepén, a másik a hajó déli oldalán a második és a harmadik támpillér között. A templom belseje ma a barokk átalakítás képét mutatja. Itt csupán néhány gótikus részlet fedezhető fel. A szentély északi falában emeletmagasságban található a szentélybetekintő ablak. Az átjáró a kolostor felé a toronyajba nyílt, ez jelenleg be van falazva. A szentély déli falába van jelenleg az építést befejező Egervári Bereck tinnini (ma: Knin) püspök vörös mészkő, egészalakos sírköve. A templom padlástere őrzi az egykori boltozat lenyomatát. A templom északi oldala jelenleg eléggé tagolatlan. Itt helyezkedett el a kolostor, amelynek lenyomatát ma csak a torony északi falán figyelhetjük meg, többi részletet a figyelmetlen helyreállítás eltüntette. Ebből is világosan látszik azonban, hogy a kolostor keleti szárnya egyemeletes volt, alsó helységei boltozottak, emeletiek pedig síkfödémesek. A régészeti kutatás és az iskolaépítésnél tett megfigyelések alapján nagy vonalakban elénk tárul a kolostor alaprajza is. (1. kép) A templom mellett a kolostor zárt kerengője helyezkedett el. A kerengőt csak kelet és észak felé zárta lakóépület, a templom fala mellett és a nyugati oldalon csak folyosó szélességű volt. A templom fala melletti folyosó emeletes volt. Erre utal a templom északi falában emelet magasságban elhelyezkedő reneszánsz keretelésű ajtó, amely a hajótérben lévő szószékbe nyílhatott. A kerengő udvartól északra egy újabb zárt, vagy részben zárt udvar helyezkedett el, amelyet nyugatról, délről és északról biztosan épületek határoltak. Az eddig előkerült alapok egy nagyméretű, impozáns kiterjedésű kolostort vetítenek elém, amely az alapító család nagyvonalúságát tükrözte. Az egervári kolostor teljes egészében téglából épült. Egy olyan műhely emelte, amely az összes építészeti részletet, díszítőelemet téglából készítette. A kolostoregyüttes építészeti formanyelve a 15. század végének magyarországi anyagával azonos. A kétszer vályúzott és a szarvtagos bordák, a mérműtípusok, párkányképzések, az előkerült boltváltöredék mind megtalálható a 15. század végének jelentősebb késő gótikus építkezésein. Amiben eltér az általános gyakorlattól, az az anyaga. Ez a jellegű téglaépítészet tiszta formájában csak a nyugat-magyarországi főurak 15. századi építkezésein található meg. 39 II. Zalaszentgrót A szentgróti ferences kolostor templomának régészeti kutatására 1979-ben a műemléki helyreállítást megelőzően került sor. A kutatás során számos eddig tisztázatlan kérdésre sikerült fényt deríteni a bizonytalan alapítási idejű kolostorral kapcsolatban, ugyanakkor újabb problémák is felmerültek. A rommaradvány a toronyból, a szentély északi falából és a torony alól induló, a szentélyfallal párhuzamos folyosó maradványából áll. A torony délkeleti sarkánál megmaradt a nyolcszög három oldalával záruló szentély sarka a támpillérrel. A torony keleti falában téglalap alakú félköríves záródású, elszedett kőkeretelésű ablak található a földszinten, amely számos félreértésnek lett az alapja. A toronyalj boltozva van. A folyosón a dongaboltozás indításai megfigyelhetők voltak. A kutatás során megállapítást nyert, hogy a toronyaljból három kijárat nyílott. Egy a szentélybe, egy a folyosóra, és egy, amit később befalaztak északi irányba a kolostor felé. A torony északi falán megfigyelhető volt az egyemeletes kolostorszárny lenyomata. A toronytest kutatása során kiderült, hogy abban másodlagosan egyszer vályúzott profilú ékbordák vannak befalazva. (2. kép B.)
