Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus

szolgáló familiárisainak kifizetését, és az esetleges zsoldtartozás megadását is elrendeli. A tisztség nélkül neki szolgálóknak minden ló után 12 forintot, azaz félévi hópénzt fizettet. (Ez nyilván a katonai bandériumra vonatkozik.) Ezek után említi „veterán familiárisát", Teszéri Miklóst, akiről már többször volt szó: ő 100 forintot kap. Szolgálóleányait éigy házasítsák ki, ahogy ő szokta. A gyerekeket (azaz apródokat) és az ifjakat ruházzák fel, és ajánlják be más úrnak. Az elég vázlatos összeállításból is egy tekintélyes arisztokrata háztartásra következtethetünk. Nem érdektelen a végrendelet végrehajtóinak névsora sem. Ezek Szálkai egri püspök kancellár, Gosztonyi János győri püspök, nagyságos Bornemissza János budai várnagy, valamint a vitézlő Imrefi Mihály királyi lovászmester a magyarok közéd, akik mellett a négy már említett morva barátja is végrehajtó, azaz Boskovic, Pernstejn, Kunovic és Swetlowsky. Kéri végül a királyi párt, hogy védjék meg végakaratát.

207 A végrendelet eg)' jelentős gazdagságú urat mutat, és nyilvánvalóan igazolja, hogy polgárokkal közös üzleteket folytat. Ennek ellenére az üzleti tevékenység el van kendőzve, nincs szó pl. a harmincadokkal kapcsolatos és ekkor is meglevő üzletről, úgyhogy ezekről feltehetően valami másik okmány készült, talán a felesége, vagy annak rokonai számára. Úgy látszik, hogy ebből ki akarta öccseit hagyni, akik így egy szokványos magyar arisztokrata végrendelethez jutottak. Van más érdekesség is: más arisztokrata végrendeletekben a végrehajtók, és a végrendelet védőiként megnevezett személyek között a régi, tősgyökeres arisztokrácia dominál. O a négy morva urat leszámítva - ilyeneket nem említ, hanem csak a hozzá hasonlóan „homo novust", Bornemissza Jánost. „Kegyes urára", Szapolyai János vajdára ugyan hagyományoz, de nem veszi be a végső listába. Ami az érdekes, hogy más „homo novusok" vették be csak Sárkányt ugyanilyen minőségben, azonban ők régi arisztokratákkal együtt. Török Imre nándorfehérvári bán 1515 évi végrendeletében a bárók közül való végrendeleti végrehajtók: Perényi Imre nádor, Szapolyai János vajda, Bátori István temesi ispán, Buzlai Mózes udvarmester, Sárkány Ambrus és Hédervári Ferenc. Azaz Buzlai és Sárkány kivételével a régi családok tagjai. Igaz, Sárkánynál megjegyzi, hogy „a régi barátság és atyafiság miatt, amely bennünket kölcsönösen összeköt."

208 Buzlai Mózes udvarmester 1517-es végrendeletében a bárók a következők: Perényi nádor, Bátori temesi ispán, Török Imre nándorfehérvári bán és Sárkány Ambrus „akik mindig igaz barátaim voltak."

209 Batthyány Ferenc pohárnokmester és horvát-szlavón bán 1525-ös végrendeletében összekeverednek bárók és előkelő nemesek. Itt Bátori István nádort, Sárkány Ambrust, Bornemissza budai várnagyot, Thurzó Elek kincstartót, Imrefi Mihályt, Tahi Jánost (Batthyány bántársa volt), Baracsi Mátyás vránai perjelt (a korábbi királyi sáfárt), Paksi Jánost és Tarcai Miklós sárosi ispánt sorolja fel.

210 Sárkány előkelő helye nyilván akkori országbíróságából fakad. Mindebből az következik, hogy bárói rangja ellenére Sárkány a héiszas évek közepéig csak a második vonalba tartozott. A végrendelet arra is bizonyíték, hogy Sárkány magát még mindig a Szapolyaiak emberének tartotta, amit igazol Szapolyai György 1524-es küldetése az Ambrus úr ispánsága alá tartozó Zala megyébe.

211 Amire már többször utaltunk, különös módon e mellett igyekezett a Habsburgokkal a legjobb kapcsolatokat kiépíteni, amire különben üzleti és diplomáciai okokból jó oka is volt. A valóságban azonban nem volt valami Habsburg-párt tagja, kapcsolatai csak addig terjedtek, amíg azt érdeke megkívánta. Igen meglepődött ezért Herberstein osztrák követ, amikor Ambrus úr 1523-ban egyszer támadta a Habsburg-pártiakat: „félek, hogy Scharkan úr is meg van sértve. Egyik nap azt mondta többek előtt, hogy a horvát bán egyetértésre jutott a fenséges fejedelemmel (Habsburg Ferdinándról van