Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Ákosházi Sárkány Ambrus

Részletesen kellett ismertetnünk az ügyet, ugyanis a végén derült ki a lényeg: Bakéicz bíboros és Sárkány ügyéről volt a valóságban szó. Az állandé) pénzszűkében lévő uralkodónak nem maradt hitelezői számára leköthető bevételi forrása, ezért a már lekötött jövedelmekre vett fel kölcséint. Sárkány így kapta a pozsonyi várért a máramarosi sóbányákat és az ónodi uradalmat, majd Perényi Gábornak kellett az előbbit Sárkánytól kiváltani, hogy a saját maga által nyújtott kölcsönt visszakaphassa a királytól. A nyugati kereskedelmeket ellenőrző harmincadokról azonban nem kívánt Ambrus lir lemondani, inkább vállalta az érseknek szóló tartozások kifizetését. Elképzelhetjük, hogy ezt a kereskedőktől magasabb vámokkal próbálta behajtani. Lehet természetesen, hogy ezen kivid más királyi bevételeket kapott. 1511. november 9-én Bártfa város következő város adóját kéri, ezt ugyanis neki utalványozta a király.

155 1512. március 29-én azt már saját budai alharmincadosának, Teszéri Miklósnak adatja, aki különben a Perényi-féle adósság átvételével is meg volt bízva.

156 Ezek szerint megszerezte a kivitel szempontjából fontos központi, budai harmincadot is. A határszéli harmincadok azonban továbbra is nála maradtak, csak társai változtak. 1515-ben Várdai Pál alkincstartó és Polyák Pál gazdag budai kereskedő a társa a pozsonyi és a soproni harmincad élén.

157 Erre már korábban is láttunk példát: a hivatalban lévő alkincstartó, akinek tulajdonképpen a bérlőket kellett volna ellenőrizni, maga is bérlőtárs. Feltehetően az alkincstartó csak a nevét és nem a tőkéjét adja az üzlethez. Amikor 1516-ban Szálkai László váci püspök lett a kincstartó, aki annak idején Sárkány máramarosi társa volt, most vissza akarta szerezni törvényes felhatalmazással az elzálogosított, vagy bérbe adott harmincadokat, és ezt legtöbb esetben végre is hajtotta.

158 Azon nem kell csodálkoznunk, hogy Sárkánynál lévő harmincadok esetében ezt meg sem kísérelte: hatott a régi üzlettársi kapcsolat ! Az már komolyabb problémát okozott, hogy az 1518 őszén tartott bácsi országgyűlés valamennyi elzálogosított királyi javak visszaadását rendelte el: még Bakócz primás és Perényi nádor is kénytelen volt visszaadni a náluk zálogban lévő királyi városokat.

159 Ekkor a nála lévő harmincadok élén Sárkány társa egyik sógora, Zábláti Salczer Jeromos volt. II. Lajos még Bácsról, október 21-én parancsolta meg Pozsonynak, hogy a törvény értelmében segítsen a kincstartó embereinek a Sárkánynál és Salczernél lévő harmincadok elfoglalásában.

160

. November 17-én Sárkány inti a várost, hogy ne engedelmeskedjen, ugyanis a budai tanács sem volt hajlandó segíteni a kincstartó embereinek. Burkoltan meg is fenyegeti a várost: szinte valamennyien kereskedők, akik bajba juthatnak.

161 Két nap miilva a király a soproniaknak parancsolja meg lijra a harmincad lefoglalását, és ugyanaznap Sárkánynak és Salczernek ír, rosszallását fejezve ki soproni embereik bűntettei miatt: pl. megöltek egy papot, akinek holttestét a harmincad hivatalban rejtették el.

162 Minden jel szerint azonban a harmincad Sárkányéknál maradt, vagy esetleg rövidesen visszakapta. Megjegyzendő, hogy a kincstartó 1518-ban Várdai Pál, Sárkány egykori társa volt. 1520-ban Bornemissza János, budai várnagy és akkor már pozsonyi ispán, Ambrus úr húsz éve jó barátja, Sárkány pozsonyi harmincados társa. Ambrus részéről első fokú unokatestvére, Sárkány Dénes kezeli a harmincadot.

163 1522 júniusában Bátori nádor és helytartó akarta volna a Sárkánynál és Bornemisszánál lévő harmincadot lefoglalni, mert a bérlet lejáróban van. Talán nem véletlen, hogy Sárkány megint követségben külföldön tartózkodott, ekkor éppen Bécsben. Onnan tiltakozik, hogy a király megígérte, hogy amíg adósága meg nem térül, nem veszi el tőle. Ugyanakkor Bornemissza is interveniált a nádornál, aki hozzá is járult, hogy Bornemissza részét ne vegyék el.

164 Valószínű azonban, hogy Ambrus